Századok – 1932

Történeti irodalom - Vonház István: A szatmármegyei német telepítés. Ism.: Pleidell Ambrus 204

TÖRTÉNETI IRODALOM. 209 húzzák meg magukat, hogy nem sokkal utóbb újra meneküljenek a terjedő láp elől, amely ráfeküdt természetesen a Károlyiaknak az ecsedi uradalommal szomszédos birtokaira, a nagykárolyi uradalom részeire is s egyre nyelte el a művelés alá fogott területeket. Nyilván ezeket a földeket akarták a Károlyiak a behozott német telepesek segítségével a láptól visszahódítani, először az ősi, nagykárolyi uradalom tartozékait, majd az ecsedi uradalomét is. Azok a községek, ahol az első telepes csoportok (1712—1728) otthonát jelölték ki, mint Nagykároly, Csanálos, Kaplony, Csomaköz, Fény és a zálogban bírt Nagymajtény, a legutolsó kivételével valamennyien a nagykárolyi uradalom részei voltak, mind ott a terjedő láp szélein, ahol — mint 1774-ben a fényiek panaszkodnak1 — „majd minden gazda szántóföldgyének a végei forrásos laposokban esnek, mely okra nézve nedvesek és vizesek némely résziben . . . kaszálójok kevés vagyon és azok is sásosok és posványosok" és — mint Kaplonyban is2

— „a szántóföldek inkább terméketlenek, mintsem termékenyek az földnek árja és nedvessége miatt, úgy nemkülönben a gyakorta való árvizek miatt, mellyeket főképen az állandó láp okoz ..." A láp elnyúlt egészen Nagykárolyig, nagyon kevés rétjei annak is „sásasok, láposok és zsombékosok" voltak. Teljesen ez volt a helyzet természetesen az ecsedi uradalomhoz tartozó Vállaj, Gilvács, Kálmánd, Mérk stb. községekben, amelyekbe már két évvel az uradalom megszerzése után kezdte szállítani Károlyi Ferenc gróf az új német telepeseket. Szinte csodálatos, hogy Vonháznak mindezekről nincsen tudomása. Pedig félreérthetetlenül figyelmeztette őt rá Károlyi Sándor 1712 július 14-én írt levelében, amelyben feleségének lelkére kötötte, hogy ,,a svábok, ahol lesznek szívem, bort, sert, pálinkát áruitassatok, mert a víztől mind elhal, nem szokván hozzá" s világosan írta Károlyi Sándorné is pár nappal utóbb a telepesekről, hogy „a vizeknek rossz volta mia noha most is igen sok a beteg köztük s halva halnak itt, de a borra igen sokat költöttek . . ." (Vonház úgy érti ezt, hogy útközben nem tudták inni a magyar vizet !) Ez magyarázza azt a Vonház által is észlelt jelenséget, hogy rövid idő alatt a behozott németeknek aránytalanul magas százaléka halt meg és a Nagykárolyban, Kaplonyban, Csomaközön 1712-ben letelepítettek bői két év múlva már egyetlen egy sem volt ezekben a községekben. Akik meg nem haltak, elszöktek más vidékre a gyilkos mocsárláz és az ihatatlan, mérges víz elől, aki pedig nem tudott megszökni, legalább egészségesebb Károlyi-birtokra költözött. Meg kell még említenünk s Vonháznak sem lett volna szabad elhallgatnia, hogy Károlyi Ferenc mindjárt az ecsedi uradalom megszerzése után kísérletet tett az ősi birtokain is terjeszkedő láp mesterséges lecsapolására? s talán azért vette meg magát az ecsedi 1 Országos Levéltár, Helytt., Tabell. urb., Comit. Szatmár poss. Fény. 2 U. o. poss. Kaplony. 3 Takáts Sándor i. h. Századok, 1932. I—III. füzet. 14