Századok – 1932
Történeti irodalom - Vonház István: A szatmármegyei német telepítés. Ism.: Pleidell Ambrus 204
210 TÖRTÉNETI IRODALOM. uradalmat is, hogy a lecsapódást keresztiilvihesse, amit aztán fia, Károlyi Antal gróf a XVIII. század hetvenes éveinek végén és nyolcvanas éveinek első felében meg is valósított. Az Erdőd-béltelki uradalom pedig erdőírtás útján rejtett magában ugyanakkor nagy lehetőségeket s ez indokolja, hogy a Károlyiak áldozatot nem sajnálva szállították oda a ietelepedni hajlandó németeket. Űj községek létesítéséről, vagy elhagyott falvak benépesítéséről itt sincs szó természetesen sehol : csak már fennálló, régi községekbe hoztak német telepeseket. Amikor tehát Vonház ilyen címeket ad könyve egyes fejezeteinek : „Krasznabéltek benépesítése", „Kaplony benépesítése", „Nagykároly benépesítése", „Új sváb községek keletkezése az 1750-es években", „Új sváb községek keletkezése az 1760-as években" — az olvasót félrevezeti. Ami annál érthetetlenebb, mert hiszen egyik-másik „új sváb községről" a saját előadásából is nyilvánvaló, hogy már addig is laktak ott emberek, egyikben másikban elég sokan. Ennek tudása pedig különösen fontos, ha a telepítések demográfiai következményeit nézzük, mert természetes, hogy a régi lakosság sokkal hamarább és könnyebben szívhatta fel a német „vendégeket", ha azok a régi lakosság közé telepedtek, mint történhetett volna ez akkor, ha a németek egymással összefüggő, magyartól mentes községi településeket hoztak volna létre. Hogy ez a felszívódás tényleg megkezdődhetett, sőt meg is kezdődött mindjárt a németek betelepülése idején, arra vonatkozólag példaképen felhozhatjuk a szatmári határhoz közel fekvő Túrterebes1 ugocsamegyei község esetét, ahová Perényi Károly báró 1762-ben hozott be német telepeseket. Annak dacára, hogy itt a németek a régi község mellett külön községet alkottak, tehát a magyaroktól — ha szabad ezt a szót használni -— politikailag is el voltak különítve, 1775-re, tehát 12 év alatt, az akkor 28 jobbágycsaládból álló, sváb község" lakossága az alig egyharmaddal nagyobb számú magyar lakosságtól már teljesen megtanult magyarul,2 Érdekes, hogy magyar ember -— Nagy Márton — volt a „sváb község" bírája is. Egy-két példa arra vonatkozólag, hogy mennyire megbízhatatlan Vonház munkája egyéb részeiben is. Nagykároly „benépesítéséről" szólva, — amely természetesen „egyike volt a legrégibb sváb telepítéseknek" (NB ! 1715-ben 113 adófizető magyar jobbágy lakott itt !), — Vonház megállapítja (110. 1.), hogy „az 1740-es években kezd Nagykároly is újra, mint igazi sváb község szerepelni". Ezzel szemben a valóság az, hogy 1774-ben, az úrbéri tabellába fölvett 781 nagykárolyi jobbágy és zsellér közül 477 magyar, 65 tót, oláh és meg nem állapítható nemzetiségű s csupán 238 német, tehát a németség az összlakosságnak 50%-át sem tette 1 Vonház többször beszél az itteni svábokról, de egészen zavarosan. Talán a most Krasznaterebesnek nevezett Tőketerebessel tévesztette össze. J Országos Levéltár, Helytt., Tab. urb. Cott. Ugocsa, poss. Túrterebes.
