Századok – 1932

Történeti irodalom - Vonház István: A szatmármegyei német telepítés. Ism.: Pleidell Ambrus 204

208 TÖRTÉNETI IRODALOM. mítható. A két évvel utóbb végigszenvedett tatárjárás ugyan erősen megtizedelte a lakosságot Szatmár megyében is, az 1720-ban összeírt 2778 adózó család azonban még mindig elég jelentékeny sűrűségű lakosságról tesz tanúságot. De nem voltak néptelenek azok a községek sem, amelyekben a behozott német telepeseket elhelyezték. Hogy csak egy-kettőt említsünk közülük, Béltek 40, Csomaköz 37, Erdőd 45, Fény 30, Nagykároly 113, Majtény 38, Vállaj 31 adófizető jobbágycsaláddal szerepel a szóbanforgó 1715. évi összeírásban, ami természetesen korántsem jelenti azt, hogy csak ennyit tett ki akkor az illető községek összlakossága, bár az akkori viszonyok között ezekkel a számokkal is már nagyobbacska faluknak számítottak volna. Arról tehát, hogy Károlyi Sándor ,,a kipusztult, lakatlan" Szatmár megyét akarta volna 1712-től kezdve „benépesíteni", szó sem lehet. Egészen más dolgok játszottak itt közre, amelyeket azonban Vonház a szatmári terra desertáról alkotott hamis teória következtében figyelembe nem vehetett. Pedig, ha csak egy pillantást vetett Szatmár megye térképére, lehetetlen volt észre nem vennie, hogy ezek a telepítések az erdődi-bélteki, a nagykárolyi és az ecsedi uradalmak területén zajlanak le. Ezek közül az elsőt, illetve annak egy részét, az erdődi uradalmat Károlyi Sándor 1708-ban vette zálogba II. Rákóczi Ferenctől, majd 1720-ban donációt is szerzett rá, másik részét, a béltelki uradalmat pedig 1723-ban vásárolta meg, míg a hatalmas kiterjedésű ecsedi uradalmat a szatmári békekötő fia, Károlyi Ferenc gróf vette 1746-ban, illetve 1748-ban, de egyes részei, mint 1698-tóí Nagymajtény, zálog címén már apjának is birtokában voltak. Különösen ez utóbbi, az ecsedi uradalom, minden képzeletet felülmúló elhanyagolt állapotban lehetett, ami már abból is nyilvánvaló, hogy Károlyi Sándor nem volt hajlandó a hosszú ideig, aránylag potom pénzen eladó, hatalmas birtokkomplexumot megvenni és fia is csak nehezen szánta el magát erre a vásárra.1 Nem feladatunk itt vizsgálni, hogy milyen momentumok hatottak közre ennek a hatalmas birtoknak a lerongyolódásában, az azonban bizonyos, hogy ezek között a momentumok között az ecsedi láp nem utolsó szerepet játszott. Ott ugyanis, ahol az ecsedi uradalom XVII. századi urbáriumai még népes, jómódú községeket emlegetnek, egy századdal később már nádtengert ingatott a szél. Az uradalom urbáriumaiban mindig több és több vizenyős hellyel és mocsárral találkozunk, 1688-ban már Ecsed földeit is elnyelte a víz s csak természetes, hogy ennek következtében rohamosan fogy a népesség és növekszik az elhagyott telkek száma.2 Egyes községek fölkerekednek s odább, biztosabb helyen 1 Éble Gábor : Károlyi Ferenc gróf gazdasági tevékenysége. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897. évf. és : Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza, Budapest, 1898. 1 Takáfcs Sándor : Az ecsedi láp eresztése a mult században. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899.