Századok – 1932

Történeti irodalom - Illés József: A Quadripartitum közjogi interpolatiói. Ism.: Holub József 197

200 TÖRTÉNETI IRODALOM. egyszerűen erre hivatkozni s annak felvételét kérni a szerkesztőbizottságtól". A szerző által felfedezett eredeti szöveg alapján az alábbiakban még közelebb tudunk férkőzni ennek a törvénynek igazi jelentéséhez. Károlyi Árpád és Szekfű Gyula tanulmányai alapján ma már tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szempontokra ügyelve kell és szabad XVI. századi törvényeinket interpretálnunk. Szekfü épp az 1547-i törvényeket idézi mint legjellegzetesebb példát a XVI. századi törvényhozás dualisztikus jellegére, mivel mind a rendek, mind a király szövege belekerült a törvénybe (Magyar tört. IV. 93.). Éppen fejtegetései alapján úgy tetszik nekünk, hogy ő kissé túlbecsüli ezt az 5. t.-c.-et, amikor azt olvassa ki belőle, hogy a rendek megpuhulva, vele Ferdinánd kívánságának tettek eleget (u. o. 99.). Igaz, hogy később hivatkoztak rá a Habsburgok, de 1561—3-ban, Miksa koronázásával kapcsolatban, szóba sem került. Ferdinánd kezdettől fogva Magyarország „természetes urának" tartotta magát ; felfogását erről világosan mutatja 1543-i végrendelete és 1547-i codicillusa, amelyekben Magyarországot éppúgy mint Csehországot fiainak, sőt ezek örökös nélküli halála esetére leányainak hagyta az elsőszülöttség rendjén. Érthető viszont, hogy a rendek a választás elvéhez ragaszkodtak, — de hogy ez nem jelentett feltétlen választási jogot a részükről, arra kétségtelen bizonyíték a Qu. eredeti szövege, mely a rendek felfogását tükrözi vissza : „in regno Hungáriáé tametsi existente prole masculina. . . ordines regni semper filium ipsius regis primogenitum eo verő non existente quemcunque voluissent in regem sibi et dominum elegerint, regnum ipsum Hungáriáé non iure successionis hereditariae, sed iure electionis et coronationis spontaneae et liberae per ipsos. . . regnicolas fienda administrare sólet et gubernare". (I. R. 18. p.). A Qu.-nak a trónöröklésre vonatkozó pontját azonban még ebben a fogalmazásban sem volt hajlandó Ferdinánd elfogadni ; így tárgyalása abbamaradt már 1553 végén vagy 1554 elején, s csak 1563 után vették ismét elő, amikor Miksa már megkoronáztatott. Érdekes, hogy az 1561-ben ez ügyben Bécsbe hívott tanácsosok véleménye majdnem szórói-szóra megegyezett a Qu. idézett szövegével : „licet enim semper primogeniti regum Hungáriáé filii in regno successerunt, non tarnen prius quam electi et coronati fuissent. . . pro regibus habiti fuere" (MOE. IV. 460.). Ferdinánd ugyan nem engedett, de azért nem beszélhetünk teljes győzelméről, mert a regális ezen része : „Maximilianum . . . in legitimum post nos Hungáriáé regem recipiendum, pronuntiandum, declarandum, recognoscendum" kompromisszumos szöveg, amelynél mindkét félnek engednie kellett valamit. Amikor azután a koronázáson túl voltak, Ferdinánd újra hajlandó volt a Qu. tárgyalását elrendelni s az 1563-i országgyűlés rendelkezésének megfelelően 1564. júniusában összehívta a vármegyék stb. delegáltjait a Qu. megvizsgálására. (Kovachich: Suppl. III. 252.). Éz a Qu.-ra vonatkozó utolsó emlékünk. Legvégül felveti Illés azt az érdekes kérdést is, hogy „ki