Századok – 1932

Történeti irodalom - Illés József: A Quadripartitum közjogi interpolatiói. Ism.: Holub József 197

TÖRTÉNETI IRODALOM. 199 mivel pedig az országgyűlés áprilisban és májusban folyt le, azokat csak az 1550: 11. 2. §-ával hozhatjuk kapcsolatba.1 A szerző által felkutatott kéziratok számát még megtoldhatjuk kettővel. Mindkettő a Nemzeti Múzeumban van. Az egyik a legkorábbiak közül való, s tudjuk keltét is, mert másolója feljegyezte, hogy 1583. február 13-án fejezte be leírását. Kötésén az 1585. évszám és tulajdonosa nevének kezdőbetűi : L. P. D. B. olvashatók. A több kéztől származó, kevéssé gondos másolat az interpolált szöveget tartalmazza. Jelzete : Fol. Lat. 3647. — A másik pár évtizeddel fiatalabb : M. Agha András, Tőttössy Gábor személynöki ítélőmester jegyzője másolta le 1628—30-ban. 1690-ben Ujváry Imre birtokában volt, majd Gróf Illésházy József dubnici könyvtárába került, amelynek katalógusába 1729-ben vezették be. Ez is az interpolált szöveget adja, de ebben megvannak a mű történetére vonatkozó megjegyzések is. Jelzete : Fol. Lat. 1756. Mindkét kéziraton, de főkép az elsőn, meglátszik, hogy alaposan forgatták ; s különösen a második kézirat bizonyítja, hogy gyakorlati célokat szolgált a munka, különben aligha másolta volna le a personális irodája s készített volna hozzá a táblai jegyző nagyszerű mutatókat. Nagyon helyesen emeli ki tehát Illés, hogy a Qu. példányai igenis korán elterjedtek, s hatását érezte is jogunk a XVI—XVII. században. A jelzett fontos közjogi interpolatiókkal kapcsolatban foglalkozik Illés a sokat vitatott 1547 : 5. t.-c.-kel is, s hangsúlyozza, hogy „ha ez a fiági öröklés elismerését jelentette volna, akkor 1553-ban Ferdinándnak és német tanácsosainak elég lett volna 1 Már Fraknói figyelmeztetett arra, hogy a törvénykönyv nyomtatott kiadásában hibásan van „quinque" ,,quique" helyett (IV. 452. jzt.), s így Illésnél is korrigálni kell, hogy a városoknak és káptalanoknak öt kiválóbb kiküldöttet kellett küldeniök erre a gyűlésre. — Most már, hogy az Observandumban kétségtelen hitelű emléket ismertünk meg, érdekes adatot bányászhatunk ki belőle a Qu.-ról megindult tárgyalások idejére vonatkozólag. Azt olvassuk ugyanis benne, hogy a bizottság nevében Ferdinánd kívánságainak tiszteletteljes visszautasítását Ujlaky helytartó, Gregorianczi zágrábi püspök és Mérey Mihály „personalis praesentiae regiae in judiciis tunc locumtenens" írták alá s adták át Bécsben. Mivel Mérey 1562-ig volt personális — akkor nádori helytartó lett, — a tárgyalások 1561 előtt folytak ; de ezt az időt még szűkebbre szoríthatjuk, mert Ujlaky 1554 áprilisáig volt csak helytartó, s így kétségtelen hogy a tárgyalások Bécs és a bizottság közt 1553 második felében és 1554 legelején folytak. — A szerkesztők érdekes Előszavának keltére is van némi támpontunk magában a szövegben. Itt ugyanis megemlítik Ferdinánd kiváló tanácsosait, köztük Bornemisza Pált ,,Daciae nunc minoris praesul designatus et Vesprimiensis antistes"-t., Tudjuk, hogy Bornemisza 1553. június 4-én neveztetett ki erdélyi püspökké és 1554 augusztus 3-án erősíttetett meg, tehát ezt az időpontot megelőzőleg volt „designatus". Megemlékeznek azonban a kiváló jogászról, Révay Ferencről is, aki már 1553 november 1-én meghalt. így 1553 június 4-e és november l-e közt kelt a Ferdinándhoz intézett Ajánlás.