Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 185 felmerült kisebb ügyek aligha kerülhettek más, mint egyegy tekintélyesebb szálláskapitány elé. Talán e körülmény magyarázza, hogy a szálláskapitányságot éppen ez időtájt okleveleink néha officiumként emlegetik.1 Nemzetségi kapitány, szálláskapitány és székkapitány ; e három terminus igazi tartalmának vizsgálata közben a társadalmi átalakulások legfőbb fázisai rajzolódtak ki előttünk. A XIV. század első felében a kunok, jászok társadalma még kétségkívül az a vérségi kötelékeken nyugvó harcias nomád társadalom volt, amely minden népnél -— legalább is mai szemmel nézve — homogénnek, differenciálatlannak mondható. A század harmincas éveiben életük már helyhez kötöttebb alakot öltött, a negyvenes évek végén a nemzetségi kapitánynak a vérségi társadalomban önként elismert imperiumát elnyomásnak kezdik érezni, a vérségi kötelékek mindjobban lazulnak, a területi összetartozás gondolata lép fokozatosan az előtérbe ; a nyolcvanas években eltűnik a capitaneus generacionis megjelölés, helyét a szálláskapitány foglalja el. Ámbár jóformán lépésről-lépésre nyomon követhetjük ezt az átalakulási folyamatot, a szálláskapitány jogkörét kezdetben mégsem tudjuk pontosan meghatározni. Valószínű, hogy eleinte alig különbözhetett attól a jogkörtől, amellyel a nemzetségi kapitányság rendelkezett közvetlen megszűnése előtt. Mivel pedig ennek iurisdictioja alól szabadulni igyekeztek a kunok, jászok, a szálláskapitány hatósága is kialakulása első idejében területileg elég korlátolt lehetett. Vájjon miben állott ez a jogkör? Alig lehet erre a kérdésre kielégítő választ találni. Annyi bizonyos, hogy a nemzetségi kapitány impériuma a területi gondolat előtérbenyomulásával s a vérségi kötelékek meglazultával vált az egyszerű kunokra, jászokra nézve elviselhetetlenné ; a száZtáskapitány terminusban meg éppen a területi gondolat jutott kifejezésre. Amíg azonban a szállások mibenléte nem áll előttünk tisztán, addig a szálláskapitányságok jogkörét sem határozhatjuk meg pontosan. A descensusok kialakulásával együtt formálódott a szálláskapitányságok természete is. A XV. században a szállás személyhez kötött possessio, a szálláskapitány homo possessionatus ; az a jogkör, amelyet igazságszolgáltatási tekintetben gyakorolt, afféle földesúri bíráskodás. Ezeket a XV. századi viszonyokat azonban a XIV. századba visszavetítenünk nem lehet, sőt valószínű, hogy a szálláskapitányság meglehetős nagy különbségeket mutatott fel későbbi formájával szemben. 1 Így Gyárfás I. i. m. III. köt. 539. 1.