Századok – 1932

Történeti irodalom - Boghitschewitsch Dr. M.: Die auswärtige Politik Serbiens 1903–1914. I.–III. Ism.: Jánossy Dénes 85

TÖRTÉNETI IRODALOM. 87 könyvekben vagy forráskiadványokban a délszláv kérdésre vonatkozólag már szétszórtan megjelent. Ezzel a szerkesztő az első kötetben kiadott szerb aktáknak más levéltárakból való megvilágítására, illetve a mutatkozó hiányoknak kitöltésére törekedett. A tudományos kutatás számára teljesen új szempontokat tárnak fel a belgrádi orosz követségnek e kötetben kiadott jelentései, amelyek drámai színekben tükröztetik vissza Szentpétervárnak és Belgrádnak a monarchia feldarabolására irányuló együttműködését. Ezeket a másolatokat B. a szovjetkormány engedélyével a moszkvai „Forradalmi Levéltár"-ban őrzött volt belgrádi orosz követségi levéltár anyagából készítette, abból a levéltárból, amelyet az 1915-i osztrák-magyar offenzíva elől először Nisbe, majd Románián keresztül hiánytalanul Oroszországba szállítottak el. Ε kötetet két levél zárja be, amelyeket a szerb kormány a világháború végén Neuillyben lakó Miklós montenegrói királytól titkos levelezésének legnagyobb részével együtt — B. szerint — eltulajdoníttatott. Az egyik levélben, amelyet Plamenatz volt montenegrói külügyminiszter írt Londonból 1917 május 23-i kelettel, eddig ismeretlen adatokat találunk arra, hogy Szentpétervár és Belgrád miképen készítette elő a monarchiával való nagy leszámolást. „ . . . 1914 áprilisban — írja Plamenatz — a király magához hivatott és közölte velem, hogy a cetinjei katonai attasé kormánya megbízásából az orosz szubvenció ismételt folyósítását ajánlotta fel, mely 50.000 ember felszerelését teszi lehetővé . . . Az attasé a királlyal azt is közölte, hogy Szentpétervárt számolnak a háború közeli kitörésével. Ezen nagyon megütköztünk ... de sem a király, sem én nem láttuk a monarchia és Oroszország közti háború lehetőségét . . . Elérkeztünk 1914 június 28-ához . . . Délután öt órakor jött meg a hír ... a szarajevói merényletről . . . Megvolt tehát a casus belli, amelyet két hónappal előbb sem a király, sem én előre nem láttunk. Rendkívül nyugtalan voltam és ideges. Este Gavrilovich cetinjei szerb követtel találkoztam, akinek nagy nyugalma csodálkozást keltett bennem ... ,Ez a bomba meghozza az egész szerb faj szabadságát . . . mondta a követ . . . Ne féljen semmit, Oroszország nem fog elhagyni minket. Pasics nagyon ügyes . . . már előre biztosítékot nyert az orosz támogatásra'. . . . Sem a szerb követ, sem én nem kételkedtünk abban, hogy a szarajevói merénylet lesz a casus belli, amelyet maga Pasics Belgrádban készíttetett elő . . ." (II. 977. sz.) A harmadik kötet az 1903-ban bekövetkezett szerb dinasztiaváltozástól kezdve a nagyszerb állameszme és az ennek érdekében folytatott expanziós szerb külpolitika történetének szintézisét nyújtja, amelyben meggyőző bizonyítékokat sorakoztat fel annak igazolására, hogy ennek a politikának szükségképen a monarchia felbomlására kellett vezetnie. Fejtegetései során igen objektív álláspontot foglal el B. a monarchia külkereskedelmi politikájának megítélésében, amennyiben határozottan ellenefordul annak az Ausztriában általánosan elterjedt felfogásnak, hogy a monarchia a magyar agrárkörök befolyása alatt zárkózott el Szerbiától,