Századok – 1931

Történeti irodalom - Schmidt-Breitung H.: Zur Praxis des Geschichtsunterrichts. (L. Kende Oskar: Handbuch für den Geschichtslehrer.)

89 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ettlinger közölte először (tanulmánya függelékeként) Leibniznek külön történetbölcseleti művecskéjét ! Könyvünk történetbölcseleti részének éppen felét elfoglaló utolsó fejezete a „Történetbölcselet problémái a jelenkorban ' címet viseli s következő szakaszokra oszlik : a) logikai ismeretelméleti és metafizikai problémák ; b) pszichológiai ismeretelméleti és kultúrfilozófiai problémák ; c) néplélektani és szociológiai problémák : d) egyetemes történeti problémák ; e) a történetbölcselet jelentősége a jelenben. A szöveg megint meglepetést okoz. Ugyanis a várt fogalomanalízisek és szisztematikus problémaáttekintések helyett tulaj donképen a Dilthey Bevezetésétől (1883) eltelt félszázadnak (1926-ig) szakirodalmát tartalmazza írók szerint s a személyeken belül is a művek szerint, szinte könyvészetszerűen. Magányos darab ,legújabb könyv (pl. K. Rothenbiicheré 1926-ból) éppen olymódon szerepel itt, mint az előzőkben például Szent Ágostonnak történeti jelentőséggel súlyos tanítása. Sőt az utolsó szakasztól eltekintve, szerzőnk saját felfogását is az egyes írókhoz, illetve könyvekhez fűzött hozzászólások alakjában közli velünk. Mindenesetre igen gazdag, egészen modern anyagot kapunk : az egyes művek tartalmi ismertetései vagy alapgondolataiknak kiemelései dicséretesen sikerültek s Moognak általában bőséges bírálatai, ha nem is metszőn élesek, de a sokfajta irányzattal szemben kellőkép megértő s józanul harmonizáló ítéleteket hoznak. Egyszóval könyvünknek e része a történetbölcselet modern irodalmának tudtommal legjobb összefoglaló szemléje s ily szerepében Kornis munkájának jól használható kiegészítője. De ha a feldolgozásnak említett formáját elfogadva szerzőnk álláspontjára helyezkedünk is, még így sem hallgathatjuk el néhány meggondolásunkat. Az a)—d) osztályoknak ilyetén felállítása logikailag nem szerencsés. Itt megint megbosszulja magát a szóbanforgó fogalmaknak tisztázatlansága. Könyvünkben pl. ugyanazon szó (Geschichtswissenschaft) majd a történetkutatás praxisát, majd minden tudományos jellegű kész történelmet, majcí pedig mindkettőnek tisztán logikai teóriáját minden előzetes differenciálás nélkül jelöli. így aztán nem csoda, hogy olyan abszolúte heterogén valamik, mint H. Rickertnek a fogalomalkotást analizáló „időtlen" absztrakt tudománytana, meg sztán H. G. Wells szinte regényszerű elbeszélése a sötéthajú népek konkrét időbeli históriájáról e fejezetben ugyanazon történetbölcseletnek csupán problémákban különböző irányait képviselik. De nem szerencsés az egyes gondolkodóknak besorozása sem ezen osztályokba. A Troeltsch-féle Universalgeschichte-elmélet pl. a 87. lapon kerül bemutatásra E. Troeltsch miatt, holott 20 oldallal hátrább külön fejezet kezdődik Universalgeschichtliche Probleme címen, ahol aztán a nagyon rokonfelfogású K. Breysiget is találjuk. Vagy pl. M. Weber csak a „néplélektani és szociális problémák'1 alatt szerepel, mintha bizony csak ily tartalmi kapcsolatai volnának ez erős logikájú főnek bölcseletünkhöz, pedig éppoly maradandók érdemei a történeti megismerés logikája körül (W. Wundt, E. Meyer, H. Rickert felfogásaival szemben). Szerzőnknek a jelentéktelenebb