Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

56 MADZSAR IMRE. leírtnak tekinteni a Konstantinápolyból származtatott történetet és nincs semmi akadálya annak, hogy legendánk keletkezését az 1109—1116 közötti évekre tegyük. Szerencsésebbnek látszik a tárgyalt föltevésnél Erdélyi Lászlónak a mű szerzőjéről nyilvánított véleménye.1

Fönnmaradt ránk egy Fulko nevű hospesnek 1146-ban kelt végrendelete, melyben „huraano studio" szerzett vagyonát a pannonhalmi és vértes-szentkereszti monostorok és egyetlen leánya között osztja meg. A végrendelkező külföldről való bejövetelekor Almos hercegnek lett az embere „studio servitutis clericalis", majd Szerafin esztergomi érseknek, később pedig négy veszprémi püspöknek állott szolgálatában. Valóban meglepő, mint egyesülnek oklevelünkben az Álmos herceggel, Pannonhalmával és Veszprémmel való vonatkozások, amelyek a legendában is szerepelnek. Még arra is lehetne gondolnunk, hogy Fulko, a németpárti Álmos embere, alighanem német volt s úgy látszik, hogy a Konrád nevű német vezeklőhöz fűzött monda is német földön lehetett elterjedve. Magyar származású szerzőt sejtetnek azonban a Szent Istvánról használt „primus rex noster" és „noster rex et apostolus" bensőséges szavak.2 Nem is szólva arról, hogy Fulkónak jóval a konstantinápolyi út előtt, 1095 táján kellett elhagynia Álmos herceg szolgálatát,3

kérdéses, vájjon a „Studium servitutis clericalis" és a „humánum Studium" kifejezésekből lehet-e olymérvű egyházi műveltségre és kapcsolatra következtetnünk, amely írónknak, csak az eredetieket számítva, összesen 13 szentírási idézetét, a Codex Regularum használatát és az egész legendának, főleg azonban a 3. és 4. fejezeteknek közvetlen kolostori 1 Magyar művelődéstörténet. II. 1—6. 2 Viszont igaz, hogy a kétségtelenül idegen származású Albricus, az 1100 körüli tarcali országgyűlés végzéseinek latin nyelvre fordítója, műve élőbeszédében szintén ,,a sancto patre nostro" szavakkal emlékezik meg Szent Istvánról. 3 „Notum sit omnibus sancte fidei cultoribus, me Fulconem hospitem primo adventus mei tempore Almo duci studio servitutis clericalis adhesisse, post eius autem discessum archiepiscopo Seraphino, <lein vero Vespergensis ecclesie pontificibus, Matheo scilicet et Nane, Martyrio, Petro et Paulo Deo teste usque ad senectam memoriter iucundeque servivisse" mondja oklevelünk szövege. (Pannonh. Rendtört. I. 598.) Szerafin Knauz szerint (Mon. Eccl. Strigon. I. 68.) 1095-től 1104-ig volt esztergomi érsek. Ugyancsak Knauz (u. o. 71.) a ,,discessus"-on Almos herceg első passaui menekülését érti, amelyet Katona nyomán 1103—1105 közé helyez. Hóman B. szerint azonban (Magyar történet, I. 366. 1.) ez az esemény 1106 elején történt. Ezért azt hiszem, hogy oklevelünkben inkább Álmosnak a horvát kormány éléről való távozásáról (1095) van szó.