Századok – 1931
Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35
SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA. 55 zsálemi király Konstant inápolyba küldött követül, azt, hogy Caesareai Özséb hallotta a mennyei zenét és az angyalok énekét Szent Imre lelkének mennybevitelekor. Nosza tehát, mikor 1130 táján hazajött és Szent Imre életrajza eléjekerült, ezt is beleszőtte, nem gondolva azzal, hogy Caesareai Özséb legalább is 340-ben már meghalt, Szent Imre pedig csak 1007-ben született és 1031-ben hunyt el." Azonban a legenda eddig ismeretes szövegéből először is nem derül ki pontosan,1 hogy vájjon maga a műnek, illetve a 6. fejezetbeli betoldásnak szerzője járt-e Konstantinápolyban ? Azután nem kell-e mégis túlságosan önkényesnek, sőt esetlennek éreznünk, hogy a ,,Nec hoc praetereundum puto" bekezdéssel az állítólagos interpolator egybeolvasztja önmagát a legenda egykori szerzőjével, aki több ízben első személyben szólal meg munkájában. Végül az az érv sem áll meg, amellyel Mátyás Flórián hipotézisét alátámasztja, hogy t. i. a 6. fejezet e részének „eltérő a stílusa". Míg ugyanis a legenda többi részei Mátyás szerint sohasem nevezik Istvánt ,,sanctus"-nak, hanem ,,beatus"-nak, egyszer ,,christianissimus"-nak, addig ebben a részben a szent király „Sancti Stephani primi regis Pannoniae" megnevezéssel szerepel. Igaz ugyan, hogy éppen ez a rész magát Mátyást is a bevezetésben olvasható „beati Stephani primi regis nostri" (tegyük hozzá a mindjárt ezután következő „tocius Pannoniae regnum" kifejezést) szavakra emlékezteti, de ezt kritikusunk ,,utánzás"-nak minősíti. Vájjon az is csak utánzás, hogy a legenda közvetlenül a 6. fejezet előtt Szent Imréről a „corpore dissoluto" szavakat használja, az állítólag interpolált szövegben pedig ezt olvassuk : „beatus Hemericus dissolutus est". Ennyire igyekezett volna az interpolator azonosítani magát a mű eredeti szerzőjének nemcsak személyével, de írásmódjával is — egy esetben mégis kivételt téve az utóbbi alól. Csakhogy ez sem kivétel. Mátyás Flórián figyelmét elkerülte, hogy már a 4. fejezetben is „cum ad singulos sanctus rex divisim accederet" szavak olvashatók. Nincs tehát semmi alapos okunk későbben 1 Mint Poncelet megjegyzi, az „aliquando Constantinopoli cum domino Almo duce commoranti quidem religiosus canonicus . . . narravit" szövegbe a ,,commoranti" szó mellé nemcsak „mihi" de „cuidam" is pótolható. Ő maga az előbbit tartja valószínűnek. De van-e okvetlenül szükség pótlásra ? A kéziratok egy részében „Constantinopoli Almo duce commoranti" áll. Mint látjuk, háromféle szövegváltozattal számolhatunk és ezek közül csak az elsőnél (a „mihi" betoldásnál) kell okvetlenül a legendának, ill. a 6. fejezetnek szerzőjére gondolnunk.
