Századok – 1931
Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35
54 MADZSAR IMRE. lesz, ha megvédhetjük a legendának ezt az adatot tartalmazó 6. fejezetét két kiváló elhúnyt történettudósunk aggályaival szemben. Oly két jeles kutatónkról van szó, akik nagy érdemeket szereztek történeti forrásaink vizsgálata körül s akiknek emlékét bizonyára nem sértjük azzal a jellemzéssel, hogy éppen ötletgazdaságuk és éles elméjük nem egyszer csábította őket oly föltevésekre, amelyeket inkább ,,pour l'art" kombinációknak, mint igazán jogosult és szükséges magyarázatoknak nevezhetünk. Mátyás Flórián idézett forrásgyűjteményében Szent Imre legendáján kívül kiadta a kibővített Hartvik-legenda szövegét is, kiilömböző betűtípusokkal jelölve meg ebben a külömböző eredetű részeket. A mű 3. fejezetében egy kétségtelen interpoláció „Nec hoc silentio praetereundum est", a Szent-Imre-legenda 6. fejezete pedig ,,Nec hoc praetereundum puto" szavakkal kezdődik. Ugy látszik, ez az egészen véletlen egyezés adta Mátyás Flóriánnak a gondolatot, hogy legendánk 6. fejezete későbbkori betoldás, vagy legalább is ez erősítette meg őt a mű egyes helyeiből szerzett benyomásában, hogy a legenda keletkezése az 1083-i canonisatio után nem túlságosan messzire, még a XI. század végére helyezendő. Pedig alig kell mondanunk, hogy az idézett bekezdő fordulathoz, melyet maga Mátyás Flórián is „trita locutio"-nak mond, egész sereg hasonlót idézhetünk akár legendánkból, akár általában latinnyelvű prózaszövegekből. Mindenesetre Mátyás Flóriánnak ezt a föltevését Poncelet kétkedése ellenére magáévá tette Karácsonyi János is, ki tudvalevőleg interpolációk keresésében és kijelölésében különösen kedvét lelte. Egy kéziratban maradt tanulmányában1 megállapítja, hogy a Szent Imre-legenda szövegében külömböző korú betoldok kezenyoma vehető észre. „Voltak először is olyanok, akik a szerző előszavát, mint a dologhoz nem tartozót kihagyták és helyette Hartvik művéből a Szent Imre neveléséről szóló részt tették meg bevezetésnek. Volt olyan, aki Szent Imre szüzességi fogadalma után egész kis értekezést szőtt be az Istenért megtartott szüzesség dicső voltáról. De különösen volt egy hiszékeny magyar pap, aki 1120 táján Álmos herceggel Konstantinápolyban tartózkodván, elhitte egyik caesareai kanonoknak, akit a jeru-1 ,,A magyar legendák; < címmel írta a magyar történetírásról Társulatunk kiadásában tervezett mű számára. A kézirat könyvészeti kiegészítés céljából jutott hozzám.
