Századok – 1931

Történeti irodalom - Loewe H.: Zur Praxis des Geschichtsunterrichts. (L. Kende Oskar: Handbuch für den Geschichtslehrer.) - Lovarini Emilio: Autobiografia di Luigi Ferdinando Marsili. Ism.: Iványi Béla 438

történeti irodalom. 439 Marsili autobiographiája négy részre és egy töredékre oszlik ; a, II. résztől kezdve az önéletrajz lapjain Magyarország és Erdély nevével, magyar vonatkozásokkal igen sűrűn találkozunk, különösen akkor, amidőn a nálunk lezajlott hadieseményeknek Marsili is szinte a központjában áll. Az életrajz eme II. részéből tudjuk meg, hogy Marsili császári katonai szolgálatban, Caprara Enea lovassági tábornok mellett miként került hazánkba, ahol több-kevesebb megszakítással körülbelül húsz esztendőt töltött, még pedig inkább a tudomány, mint a hadászat szolgálatában. Méltán írja tehát Marsili Itáliából való távozását és Magyarországra kerülését élete „nuovo corso"-jának. Marsili először a Vág folyótól nem messze fekvő katonai táborba, innen Pozsony környékére, végül pedig a győri garnizonba került, muskétás csapatnál szolgálva. Győrben állomásozott ekkor a magyar hadak vicegenerálisa, gróf Eszterházy •János, aki, úgy látszik, mély hatást gyakorolt a fiatal Marsilira. A győri vár parancsnoka ekkor az ezredesi címmel felruházott Milner János volt, s Marsili ő alatta kezdi meg katonai szolgálatát ; ekkor történt, hogy egy ízben a Rába folyó mentén egy kóborló török csapat rajtaütött Marsilin és foglyul ejtette. Mint hadifogoly Budára került, ahol alkalma nyílt a várat, a várost, a környéket stratégiailag szemügyre vennie. Innen Eszéken át Boszniába vitték s ekkor lerajzolta a híres eszéki hidat. Boszniai fogságából csakhamar kiszabadulván, 1686-ban a Budán, Eszéken stb. készített rajzainak és jegyzeteinek nagy hasznát vette. Marsili leir minden olyan eseményt, mely személyével kapcsolatban hazánk földjén játszódott le s így önéletrajza reánk nézve is fontos forrás, hiszen a XVII. századvégi felszabadító háborúknak alig volt olyan fázisa, melyben Marsili valamilyen minőségben, mint vezérkari, mérnökkari (utász, hidász) főtiszt részt ne vett volna. Magyarország és Erdély politikai, földrajzi, néprajzi stb. viszonyairól, Buda, Esztergom, Eger, Eszék, Kanizsa, Pétervárad, Szeged, Székesfejérvár, Temesvár stb. visszafoglalásáról, a Tököly-féle mozgalmakról, a karlovici béketárgyalásokról stb. értékes feljegyzéseket találunk önéletrajzában. Magyarországon lefolyt katonai pályafutásának ismerete mellett ránk nézve sokkal becsesebb és fontosabb itteni sokoldalú és alapvető tudományos munkálkodásának ismerete. Évek hosszú során át folytatott kutatásainak nagyszerű eredménye, a még ma is forrásmunkának számító : „Danubius Pannonico-Mysicus" című fényes kiállítású, hatalmas hat folio kötetes műve, mely nevét egy csapásra európaszerte ismertté és híressé tette. Azonban, —- sajnos, — magyarországi tudományos búvárkodásának részleteiről az önéletrajz nem sokat árul el. Az autobiográfia kiadványának szerkesztője, Lovarini Emil, a mű bevezetésében elmondja az önéletrajz-történetét, ismerteti a kéziratot ; a pontos szövegközlés végére jó és áttekinthető személy- és helynévmutatót ad. Ebben az olasz vagy latinos