Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA. 37 ránk maradt középkori szöveg történeti forrásainknak tudományosan nyilvántartott és értékesített kincsesházába. Pray lelkiismeretes munkája felett az Endlicher-féle 1849-i ismeretes árpádkori forrásgyűjteményben megjelent puszta szövegközlésnek1 legfeljebb az az előnye a tudományos publikáció szempontjából, hogy alapjául már kézirat szolgált, egy XV. századi kódex, mely egykor a Salzburg mellett mondseei bencés kolostoré volt, míg ma a bécsi udvari könyvtár tulajdona. A gyűjtemény szerkesztője tudvalevőleg a bécsi udvari könyvtárnak volt igazgatója és e művében túlnyomóan bécsi szövegeket közölt, jórészben nem valami megbízható módon. Amellett az említett, egykor mondseei kézirat meglehetősen fogyatékos másolat és nem illeti meg valami kiváló hely legendánk eddig ismeretes kéziratai között. Éppen ezért kár volt, hogy Mátyás Flórián, ki mintegy száz év múlva Pray után (1881) ismét kritikai kiadást készített2 Szent Imre legendájáról, újból ezt a szöveget közölte, noha ő már ismerte forrásunknak azt a legrégibb, ha nem is tökéletes, de mind között mégis legértékesebb, a XIII. század első feléből vagy közepéről való kéziratát, amely a XV. század végén még a soproni Szentlélek-templom Márton nevű papjának volt birtokában, majd a következő században eddig ismeretlen úton a Grác melletti reini cisztercita apátság könyvtárába jutott.3 Mátyás Flórián egyébként a mondseei kódexen kívül még öt más, részben kéziratos, részben nyomtatott szöveget is fölhasznált, közölve eltéréseiket és közölve azokat a szép himnuszokat is, melyek Szent Imréről a középkorban a legenda prózaszövege alapján szép számban keletkeztek. Végül kritikai észrevételeket is csatolt a szöveghez. Bár így ez a kiadás — főleg Endlicher fogyatékos szövegközlése után — kétségtelen haladást jelent, mégis Szent Imre herceg legendájának igazán modern tudományos színvonalon álló kiadását, mely egyben magyar szenteink latinnyelvű legendáinak összes eddigi kiadásai között is első helyen áll, mint némi szégyenkezéssel kell bevallanunk — külföldi tudósnak köszönhetjük. A szentek történeteinek abban a hatalmas gyűjteményében, amely „Acta Sanctorum" néven Roswey d Heribert, Bolland János és Papebroek Dániel kezdeményezésével még 1630-ban indult meg s a 1 Rer. Hung. Monum. Arpadiana 193. 2 Histor. Hungar. Fontes dorn. I. 129. 3 Zalán M.: Árpádkori magyar vonatkozású kéziratok az osztrák kolostorok kézirattáraiban. (Pannonh. Szemle 1826. 46.)