Századok – 1931

Történeti irodalom - Sailer Leopold: Die Wiener Ratsbürger des 14. Jahrhunderts. Ism.: Lederer Emma 433

történeti irodalom. 435 szemben komoly tanulmány tárgya lehetne, pénzügytörténeti szempontból is, a pozsonyi harmincadosok fentmaradt elszámolása.1 A pénzügyeket magukat Brunner két főcsoport szerint tárgyalja, a bevételek és a kiadások csoportja szerint. A bevételek ismét több tételből állnak ; itt tárgyalja Brunner az adókat, amelyeket rendesekre és rendkívüliekre tagol. A rendes városi adón kívül, amelyet Brunner szerint Bécsben zsidók és idegenek nem fizettek,2 a bécsi városi polgárok vagyonadó és mustadó fizetésére voltak kötelezettek. A rendkívüli adók közé, a hadi adón kívül, amelyet háború esetén fizettek a bécsiek, a kényszerkölcsönöket (Zwangsanleihen) sorozza. Ezeknek a kényszerkölcsönöknek a kérdése azonban, véleményünk szerint, nem ilyen egyszerű. Közülök csak nagyon csekély számú az, amely az adók sorába tartozik. A város ezeket többnyire kihelyezett nagyobb kölcsönök céljaira vette fel és a kölcsönadott összegeket polgárainak vissza is fizette. A középkori polgár igen szívesen adott kölcsön a városnak, gyakran olyankor is, ha nem kérte. A középkori városok ilyen takarékpénztárszerű jellegére a középkori kutatók nem egy esetben mutattak rá. A bevételek között tárgyalja Brunner, a vámokon kívül, a sóelosztásból, továbbá a városi felügyelet alatt történő borkimérésből, — melyeket monopoliumoknak nevez, — eredő jövedelmet. Itt szerepelnek a díjakból, illetékekből befolyt jövedelmek, amelyeket a város telekkönyvi bevezetésekért, okmányok kiállításáért stb. szedett. Ez illetékek között egyik legjelentősebb tétel az újonnan letelepedett polgároktól szedett díjak, tanulmányozásuk a középkori városi társadalomtörténet, a polgárok fluktuálásának vizsgálata szempontjából igen érdekes volna. Brunner, témájánál fogva, természetesen nem tér ki erre. A büntetés- és vásárpénzeken kívül jelentős jövedelme van a középkori városnak még föld-, illetve házbirtokaiból is. Ahogy Brunner könyvéből meg tudjuk állapítani, ez Bécsben sokkal kevésbbé volt jelentős és fontos jövedelem, mint pl. Pozsonyban vagy Sopronban.3 Saját üzemeiből, Brunner szerint, Bécs városának nem volt jövedelme, csupán a város építkezéseinél stb. voltak a város szolgálatára. Véleményünk szerint, helytelenül tárgyalja Brunner a bevételek sorában az uralkodótól, Bécs esetében az osztrák hercegektől kapott pénzösszegeket. Maga Brunner is rámutat ugyanis arra, hogy ezek tulajdonképen kölcsönök visszafizetéséül 1 „Rechnungen der Mautherren sind nicht vorhanden" (49. 1.). Kováts „Nyugatmagyarország áruforgalmában inkább csak kereskedelemtörténeti szempontból foglalkozik ezekkel a számadásokkal. 2 Lásd ezzel szemben Kováts : „Városi adózás a középkorban", Pozsony ellentétes adózási berendezkedését. 3 Ortvay : Pozsony város története. Házi : Soproni oklevéltár, passim. 28*