Századok – 1931

Történeti irodalom - Sailer Leopold: Die Wiener Ratsbürger des 14. Jahrhunderts. Ism.: Lederer Emma 433

436 történeti irodalom. 436 szolgáltak. Brunner könyvének egyik lényeges hibája, hogy a városi pénzügyeknek, a késő középkorbari, erősen a kölcsönügyleteken való alapulását elhanyagolja ; ez nyilvánul meg ennek a tételnek a tárgyalásában is. A bevételek közt szereplő tételek, a városi polgárság önkéntes adományai és a város által rendezett ünnepségek díjai stb. mellett, a város által eladott árukból és a pénzváltásból eredő jövedelmeket tárgyalja még Brunner. Igen érdekes, hogy úgy látszik, Bécs nem foglalkozott áruknak eladásával és vételével, mint ezt pl. a magyar városoknál látjuk. Ez utóbbiak ugyanis árukat kölcsönre vásároltak és készpénzben adtak el, ami kamatmegtakarítással járt. A kiadások felsorolásánál elsősorban a városi hatóságok céljaira szolgáló kiadásokat tárgyalja, mely alkalommal kitér a városi tanács és a vezető testületek fejlődésének kérdésére. Véleményünk szerint ez a kitérés nem szolgál Brunner munkája egységének javára, hanem növeli annak, amúgyis kissé a szétesésre^ való hajlamát. Űgy látjuk, hogy ezek a hatósági célokat szolgáló kiadások eléggé jelentéktelenek voltak, csakúgy, mint a gazdasági politikai célúak. Ez utóbbiak a vásárfenntartás, mérték- és súlyrendezésben merültek ki. Az iparpolitika és az erre szolgáló kiadások, mint ez általánosan ismert, a középkori városokban, a céhek kezében voltak és Bécs nem kivétel ez alól a szabály alól. Iskolázási ügyekre, egészségügyi és jótékonysági célokra is aránylag csekély összegeket költ a középkori város. Legjelentősebb kiadási tétel az uralkodónak szolgáltatott adók és ajándékok, amelyeknek alakulását és fejlődését részletesen tárgyalja a szerző. Űgy látjuk azonban, hogy itt is egy kissé összezavarja a kölcsönök és a tényleges ajándékok és adók kérdését. Külpolitikai és reprezentációs kiadások közé sorozza az előkelő uraknak kijáró ajándékokat, esetleges megvesztegetéseket, az ezeknek vagy az uralkodónak ünnepségekre adott összegeket stb., továbbá a többnyire gazdaságpolitikai célú követségekre kiadott, egyáltalán nem jelentéktelen összegeket. Brunner könyvének egyik legérdekesebb része, a hadi célokra szolgáló kiadások tárgyalása. Ε cím alatt a középkori hadviselésnek a városokban történt átalakulásával foglalkozik, hogy t. i. miként lép a személyes hadkötelezettség helyére a zsoldossereg, melynek fenntartása, különösen az új fegyvernemek feltűnése után, a város pénzügyeinek egyik legfontosabb tétele. A város építkezéseinek és az erre szolgáló kiadásoknak tárgyalása után tér rá Brunner a városi kölcsönüzletekre. Ez a rész egyike a leggyöngébbeknek könyvében. Annak a téves felfogásnak a hatása alatt, hogy a kánoni kamattilalom keresztényeket kizár a kölcsönüzletekből, arra a következtetésre jut, hogy kölcsönöket a XV. század 20-as évéig a város csak zsidóktól vett fel.1 Ma 1 Die Formen des mittelalterlichen Kredits sind durch das kanonische Zinsverbot, das dem Christen das Zinsennehmen nicht