Századok – 1931
Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35
36 MADZSAR IMRE. gyüjteménvük, melyet a XIII. század végén Varazzei Jakab génuai érsek állított egybe, Aranylegenda (Legenda aurea) néven vált elterjedtté. Nevezték azonban a munkát ..Speculum sanctorum"-nak is vagy pedig első tekintetre sajátos módon „Lombardica história"-nak és pedig arról a longobard őstörténetet tartalmazó függelékről, Paulus Diaconus idevágó fejezeteinek kivonatáról, amelyet a jórészben felsőolaszországi szentek élettörténetét tartalmazó gyűjteményhez maga a nagyolvasottságú szerző illesztett hozzá. Varazzei Jakab gyűjteménye tehát tartalmában egyoldalú volt. Érthető, hogy az egyes nemzeteknél rendesen pótlásokkal (legendae superadditae) egészítették ki. A budapesti egyetemi könyvtárban van egy elején csonka és emiatt a katalógusban közelebbről meg nem határozott XIV. századi kézirat, amely a Legenda aurea szövegét tartalmazza.1 Végéhez jóval későbbi kézzel még két legenda van hozzáírva. A gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban pedig ugyané mű 1478-i nyomtatott kiadása van pótlásul Szent Imre történetével bővítve.2 Kétségkívül ily alkalomszerű, esetleges kiegészítésekből keletkeztek később — talán a nemzeti gondolat egyre izmosodó hatása alatt is — azok a speciális nemzeti legendagyüjtemények, melyek majd a Varazzei Jakabtól származó művel együtt, majd pedig egészen önállóan láttak napvilágot. Minket elsősorban a „Legendae sanctorum regni Hungáriáé in Lombardica história non contentae" című régi gyűjtemény érdekel, amelynek egy XV. századi, de hely- és időjelölés nélküli, egy 1486-i strassburgi, egy 1498-i és 1512-i velencei kiadása ismeretes.3 Ennek az ősnyomtatványnak 1498-i 'kiadásából adta közre Pray György 1774-ben megjelent „Dissertationes historico-criticae de sanctis Salamoné rege et Emerico duce" című műve második részében Szent Imre herceg legendáját, mely a megelőző századokban nálunk és külföldön jobbára Bonfinius önkényesen átdolgozott szövegében volt ismeretes.4 Ezzel a kiadással, melyet módszeres kritikai tanulmány vezet be, vonul be tulajdonképen a szent hercegünk életéről 1 Catalogue codicum bibliothecae universitatis scientiarum Budapestinensis. Bp. 1881, Nr. 44. (Pag. 24.) 2 Magyar Könyvszemle, 1899, 329. 1. 3 U. o. 1924, 72.1. 4 Az átdolgozó egy tévedése még ma is él. Az eredeti legendaszövegben Szent Imre az egyetlen Maurust, Bonfinius és nyomán a ma hivatalosan előírt Szent Imre-officium szerint (VI. lectio) több szerzetest tüntet ki hét csókkal.
