Századok – 1931

Történeti irodalom - Tzenoff Gantscho: Die Abstammung der Bulgaren und die Urheimat der Slaven. Ism.: Alföldy András 425

történeti irodalom. 425 munkáját sem említi és egyébként sem tudtuk felfedezni, hogy az ezekben elszórt szempontokat, sőt adatokat Bernát Gyula hasznosította vagy figyelembe vette volna. Ilyen körülmények között a szerzőnek azokat az újszerű és meglepő megállapításait, hogy pl. Oláh Miklós a XV. században írta munkáit (54. 1.), vagy, hogy a magyar nemesek ,,a mezőgazdasági termelés érdekében közvetlen fizikai munkával" (értsd : földmíveléssel) nem foglalkoztak (19. 1.), vagy pedig : hogy az 1832—36. évi országgyűlés „túlnyomórészt nemesekből álló rendi országgyűlés" volt (114. 1.) — nem tekinthetjük tollcsuszamlásnak. Az a tárgyalási mód pedig, ahogyan a szerző az 1832—36. évi országgyűlésnek úrbéri vitáját előadja, az újabb magyar történetírásban teljesen egyedülálló. Köztudomású ugyanis, hogy az 1832—36. évi országgyűlésen az úrbéri kérdés mindjobban magára vonta a közfigyelmet, a napirenden szereplő többi ügyet lassan egészen háttérbe is szorította s az ország legnagyobb státusférfiai és szónokai — Bezerédj, Balogh, Klauzál, Beöthy, Felsőbüki Nagy, Kölcsey, Deák Ferenc — legremekebb beszédeiket ez ügyben mondották. Bernát Gyula az országgyűlés követei közül csak egynek, Deák Ferencnek a nevét ismeri, a vita többi szónokait csak mint „Barsmegye követét", „Pestmegye követét" „Nyitramegye második követét" szerepelteti, azért, mert „maguk az 1832—36. évi országgyűlési naplójegyzetek is mellőzik a követek nevének megjelölését s miután az általam használt naplópéldány (a Nemzeti Múzeum példánva) közelebbi felvilágosításokat ebben a tekintetben nem tartalmaz . . ." (3. 1.) Azt hisszük, a laikusok számára is felesleges volna magyarázni, hogy az mit jelent. Hiszen az eszme tipikusan az emberi agy szüleménye, nem pedig egyes területek, főleg közigazgatási egységek mesterségesen produkált terménye : de különben is abból, hogy a szerző a követek megyéjét és nem magukat a követeket nevezi meg, az olvasó a leghalványabb fogalmat sem nyer arról, hogy a jobbágyfelszabadítási eszméket kik képviselték az országgyűlésen. A szerzőnek ez az eljárása annál meglepőbb, mert — mint a bevezetésben maga mondja — az ilyen tárgyalási mód lehetetlenségére már könyvének közrebocsájtása előtt felhívták figyelmét s a dilettantizmusnak ezt a kiáltó jegyét ideje lett volna munkájából eltüntetni. így csupán csak annyit tudunk meg ebből a munkából, hogy a jobbágyfelszabadítás! eszmék 1848 előtt otthonosak voltak nálunk. Ezt azonban eddig is tudtuk. A könyvhöz Czettler Jenő írt nagyon sok jóakaratról tanúskodó előszót. Pleidcll Ambrus. Tzenoff, Gantscho: Die Abstammung der Bulgaren und (lie Urheimat der Slaven. Eine historisch-philologische Untersuchung über die Geschichte der alten Thrakoillyrier, Skythen, Goten, Hunnen, Kelten, u. a. Berlin—Leipzig, Gruvter, 1930. 4°, X és 358 II.