Századok – 1931

Történeti irodalom - Bernát Gyula: A magyar jobbágyfelszabadítás eszmeáramlatai. Ism.: Pleidell Ambrus 423

történeti irodalom. 423 Bernát Gyula: A magyar jobbágyfelszabadítás eszmeáramlatai 1790—1848. Budapest, 1930, 8° 192 1. Tipikusan szellemtörténeti téma, egyike annak a kevésnek, amelyeknél a gazdaságtörténet terén is érvényesíteni lehet a most divatos történetírási szempontokat. Mert ha valahol, úgy elsősorban itt lehet rámutatni arra, hogy a gazdasági életre és annak minden ágára milyen hatással lehet és lehetett már a múltban is a gazdasági matériától látszólag teljesen független szellemi termék, egy eszme, amely eredetileg filozófusok agyában fogamzott meg és mint filozófiai igazság indult el meghódítani a világot. Am nem elég csupán az érdekes és „szellemtörténeti" tárgyat megkeresni : meg kell hozzá keresni a feldolgozandó forrásanyagot is. Bernát Gyula — sajnos — csak az előbbit tette meg. A magyar történetírás metodikájának — ha szabad magunkat így kifejezni — ma már egyik alaptétele, hogy a magyar történeti eseményeket nem szabad elszigetelt jelenségeknek tekinteni és a sokszor egész világosan látható külföldre vezető szálakat követve, a történetírónak meg kell keresnie a magyar események külföldi kapcsolatait, nem ritkán rugóját is. Ezt ma már nemcsak a szakemberek, hanem a művelt olvasóközönség is annál inkább meg' kívánhatja, mert a magyar történetírónak ilyen esetben rendszerint gazdag külföldi irodalom áll rendelkezésére, amelyből játszva választhatja ki a magyar tanulmánynál használható néhány legjobb munkát. A szerző kétségtelenül tudatában volt ennek és nyilván az olvasó ilyen irányú igényeit kívánta kielégíteni azzal, hogy könyve első fejezetének első felében (5—18. 1.) három lexikon-cikk és egy nemzetgazdaságiam munka egyetlen fejezete alapján bemutatja ,,a nyugateurópai államokban fennállott mezőgazdasági birtoklási és termelési rendet" — amivel aztán a jobbágyfelszabadítási eszmeáramlat nyugati irodalmából búcsút is vesz. Eszmeáramlatról lévén szó, az olvasó valóban áramlat erejét, keletkezését, elterjedését kívánja érezni, átérteni — amihez lexikoncikkek adatai nem elégségesek. Adós maradt a felelettel a szerző a másik önkénytelenül felmerülő kérdésre is : hogy miért és mikor települt át hozzánk ez az idegen növény. A dolgozat nem szól arról, hogy az 1790—91. évi országgyűlés idején a jobbágyság felszabadításának gondolata már erős gyökeret vert nálunk : gróf Batthyány Alajos, Hajnóczy József, Nagyváthy János, hogy csak a legjelesebbeket említsük, kétségtelenül szélesebb rétegek felfogásának voltak tolmácsolói, amikor a jobbágyság védelmére és kifejezetten felszabadításáért is tollat ragadtak. Nem ismeri meg az olvasó ebből a munkából a jobbágyfelszabadítási eszmeáramlat itthoni terjeszkedésének, térfoglalásának és hatásának a történetét sem. Igaz, hogy a szerző által felhasznált forrásanyag alapján ilyesmit nyújtani nem is lehetett. Az első fejezet második részében közismert dolgokat mond el a szerző a magyar jobbágyrendszerről, törvények és három, az