Századok – 1931
Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35
Szent Imre herceg legendája.* Az első magyar királyfi nemes alakját követve képzeletünk a középkor régmúlt századait keresi föl. A történelem oly korszaka felé fordul, amely kisebb koregységeinek minden eltérése és árnyalati külömbségei ellenére egészben véve sajátos és önálló, mondhatnánk zárt egyéniségű korszak számunkra. Az újkor gyermeke mindenkor érezte ezt. Legfeljebb a formák és az értékelés volt más, amelyek útján, amelynek alapján e külömbség fölismerésének kifejezést adott. Volt idő, amikor sötétnek szerették nevezni a középkort. Ma mosolygunk e kifejezésen vagy pedig, mint legutóbb egy szellemes német elmélkedő tette, átértékeljük a szó jelentését. Vájjon a szemetvakító fény, az éles körvonalakat teremtő és a dolgokat ezáltal ridegen elválasztó világosság-e az, amelyben igazán és föltétlenül otthonosaknak érezzük magunkat ? Öseredeti, emberi mivoltunkhoz nem áll-e közelebb a reggel sokat ígérő szürkülete, az esthajnalnak az a szelíd derengése, amelyben sokszor büszkén hangoztatott, de még többször ingatagnak bizonyult önállóságunkról megfeledkezve társainkkal, környezetünkkel és a nagy mindenségen túl óhajtva megsejtett istenséggel misztikus, érzelmi egységben olvadunk össze. Az érzelmek homályosabbak, de sokszorosan erősebbek hatásukban, mint az értelem felvillanó, múlékony alkotásai. A szív érzéseinek, ösztönszerű vágyainak és hitének ez a hevítő és egységesítő hulláma ömlik át a középkor egész lelkivilágán. Ez adja meg legjellemzőbb színét. Érvényre jut mindenben, amit e kor alkotott. Művészetében és irodalmában, sőt ez utóbbinak sajátosan középkori műfajaiban is, amelyek sorában a legenda, az első vértanupörök száraz bírói aktáiból színpompás gazdagságban fölvirágzott csodás elbeszélés áll az első helyen. Krónikákat és évkönyveket írtak később is, a legenda számára már a humanizmusnak és a reformációnak csak lenéző mosolya vagy szigorúan bíráló tekintete volt. Mennyire kedvelt olvasmánya volt a középkori embernek a legenda, jól mutatja többek között, hogy legnépszerűbb * Felolvasta a szerző a Magyar Történelmi Társulat 1930. évi június hó I2-én tartott ünnepi ülésén. 3*