Századok – 1931

Történeti irodalom - Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e a magyar alkotmányfejlődés jellegzetes közjogi iránya? (L. Az Eckhart-vita.)

történeti irodalom. 417 Ebből a mondatból könnyen kifejleszthette volna azt a tant, hogy az uralkodó, ha alkalmatlan, detronizálható. Ezt azonban nem tette meg, annak jeléül, hogy az anarchia felidézése távol állott tőle. Nem ok nélkül emeltük ki a köznemesi pártnak — közkeletű szóval hazafiasnak nevezhető — eljárását. Jelezni akartuk, hogy felesleges az a különben érthető aggodalom, mintha minden tudományos revizió, átfogalmazás feltétlenül a nemzeti hagyományok és ideális erők csökkenését jelentené. A gentry-szellemnek, amely ma is uralkodik közvéleményünkön, nincs oka fájlalni, hogy a szentkorona-tan későbbi keletű, mint ahogyan Timon tanította. Előadásunk szerint e tan már keletkezésével nemzetmentő szerepet játszott el ; a teljes széthullástól, anarchiától óvta meg az országot, holott a régi felfogás szerint egy boldogabb, zavartalan korszakban merült fel, deus ex machina-ként. A régi felfogás szerint a tant személytelen, ősi ösztönök fejlesztették ki, az újabb szerint a legközvetlenebb ok az a harc, amelyet a mai közvélemény szellemi őse, a köznemesség a politikai érvényesülésért vívott, de ugyanekkor belátása és józansága is. Sokkal emberibb ez a magyarázat, amely amellett elismeri, hogy a történelem forgatagában értékes morális erők is érvényesülhettek. Ismételjük, nincs semmi ok idegeskedésre. Akadhatnak, akik az etikai magaslatot az amoralitással tévesztik össze, a „történelem átértékelését" azonban józan ésszel senki sem képzelheti úgy, hogy ez oly vágyak szabadjára engedését jelentené, amelyek csak egy célt ismernének : beszennyezni minden nemest s emberit és mindenben csak a gyűlöletet keltőt, a megvetésre méltót látni meg. A szentkorona-tanról elmondottakat bárki megállapíthatta volna, ha a szellemi, társadalmi és politikai fejlődést megvizsgálja. Sajnos, erre a kevés fáradságra sem érdemesítette senki, sőt a közjogászok, a jelek szerint, ezentúl sem hajlandók erre a tudományosabb útra térni, hanem Eckhart első helyes útmutatásai után is megelégszenek a régi teóriák variálásával. Idézzük erre vonatkozólag Molnár Kálmán tanulmányát.1

(29. 1.) : „A szent korona tana vagy elmélete nem jogtétel, nem jogszabály, amit a tudományos kritikát kiálló források valamelyik adatából lehet kiolvasni, hanem tudományos rendszer, tan, elmélet. A tudományos kritikát kiálló alkotmányjogi források sok-sok adatainak összevetéséből, szellemtörténeti és jogászi értelmezéséből és értékeléséből jutunk el a sok részadat nagy szintézisére, vagyis a szent korona elméletére. És pedig nem „a tudományos kritikát kiálló források adatainak" semmibevételével vagy figyelmen kívül hagyásával, hanem azok felé emelkedve2

. A tudományos kritikát kiálló fonások adatainak összedobált cefréjéből az adatok lelkét kivonatolva, a jog-1 Alkotmánytörténeti illuzió-e a magyar alkotmányfejlődés jellegzetes közjogi iránya ? Reflexiók Eckhart Ferenc „Jog és alkotmánytörténet" c. dolgozatára. Pécs, 1931. 8° 59 1. 2 Az aláhúzás Molnártól származik ! Századok, 1931. IX—X. füzet. 27