Századok – 1931
Történeti irodalom - Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e a magyar alkotmányfejlődés jellegzetes közjogi iránya? (L. Az Eckhart-vita.)
418 történeti irodalom. 418 tudomány szűrőjén átszűrve és lepárolva. Ez a tiszta párlat, a konkrét adatok nagy szellemtörténeti és jogelméleti szintézise : a szent korona tana." S ezután következik a szentkorona tanának története, korszakokra osztva, melyek közül az első az etelközi vérszérződéssel veszi kezdetét . . . Molnár állításait sikerrel cáfolta meg már Erdélyi László, aki tanulmányának1 bírálat utáni, pozitív részében ugyanazt az eredeti, egészen magában álló és sajátságos állást foglalta el, amelyet már korábbi munkáiban is megszoktunk tőle. A szentkorona-tant egészen más kapcsolatokban látja, mint fentebb előadtuk. Jellemzően „szentkoronás magyar feudalizmusról" beszél és ennek kezdetét pontosan 1205-re teszi, vagyis a tant II. Endre koronázási esküjétől datálja, amelyben ez megfogadta, hogy „a szentkorona örökségeit épségben megőrzi." Ezt az esküt „egyesek közjogi okosságának" tulajdonítja, amely, mint Anonymus vérszerződéselméletével szembeni reakció, megmentette az ország egységét. Talán nem túlozunk, lia azt mondjuk, hogy Erdélyinek ezt a bámulatosan eredeti felfogását csak igen kevesen fogják a magukévá tenni. A közjogászok, mint Erdélyi kritikájából is kitűnik, mereven ragaszkodnak a túlontúl régihez s mert a romantika epigonjai a népszellem fogalmához nacionalista jelszavakat csatoltak, szövetségeseket és támogatókat találnak a politikusokban és általában abban a közvéleményben, amely a nemzeti eszmét egyedül magának szeretné kisajátítani. A borongós hangú, nemzetféltő kijelentéseknek hosszú sorát lehetne idéznünk annak illusztrálására, hogy milyen aggodalmakat ébresztett fel Eckhart tanulmánya. Egyesek elnevezték eljárását „új Jásziizmusnak", mások pedig megsiratták, hogy „durva kézzel megint letörtek egy szép illúziót a magyar ifjúság lelkéből." Fenyegetésképen felvetették a tervet, hogy a budapesti egyetemen meg kellene szüntetni az alkotmánytörténeti katedrát, ha onnan a kifogásolthoz hasonló tanítás hangozhat el. Még az igazságügyminiszter is szükségét érezte, hogy elítélő kritikájával a parlamentben kifejezést adjon a jogászi közvéleménynek. Nem azt kifogásolta, hogy Eckhart, a professzorolyan tanokat hirdet, amelyek tudománytalanok, hanem hogy „oly szellemet visz be a magyar jogtörténet tanításába, amely a magyar jogászi lelkülettől és az általános magyar jogászi gondolkodástól idegen." Nem arra figyelmeztette, hogy máskor előbb a szakkörökkel vitassa meg kutatásainak eredményeit s csak azután közölje azokat a nagyközönségnek szánt tanulmányban, hanem arra intette, hogy „várja meg azt az időt, amikor a magyar közvélemény hajlandó elfogadni az ő érveinek súlyát, amikor meg tudja győzni a magyar közvéleményt arról, hogy tanítása megfelel a magyar jogászi közvéleménynek." A tudósnak és professzor -1 Az ezeréves magyar alkotmány. A szegedi egyetem „Act.a"jában, IV. k. 1. füzet, Szeged, 1931. 8° 28 1.
