Századok – 1931
Értekezések - JÁNOSSY DÉNES: Az osztrák-magyar monarchia háborús felelőssége 387
az osztrák-maoyab monarchia háborús felelőssége. 401 rendelkezésére, a szerb kormány részességének bizonyítására, a dossier még a szerb aknamunka igazolására sem használta fel a legmeggyőzőbb adatokat, amelyek pedig 1914 július 23-án a külügyminisztérium irattáraiban a dossier elkészítésével megbízott Wiesner miniszteri osztálytanácsosnak rendelkezésére állhatott volna.1 Különösen feltűnő, hogy a nagyszerb titkos társaságokra, főleg a „Fekete Kéz"-re vonatkozó, a nagyszerb mentalitásra annyira jellemző adatok a dossier -ből úgyszólván teljesen hiányoztak, pedig a külügyminisztérium sajtóosztályában a „Fekete Kéz"-re vonatkozó adatokból 1911-től kezdve tekintélyes gyűjteményt állítottak •össze, amelyeket épp a közelmúltban sikerült a bécsi házi-, udvari és állami levéltárban érintetlenül feltalálni. Ezzel a hiányos adattárral természetesen a Ballhausplatz nem érhette, el a kívánt hatást, legkevésbbé az ultimátumnak Belgrádban való átnyújtása után, amikor a nyugati nagyhatalmak az adattár tartalmával érdemben már nem foglalkoztak és ennek folytán a külföldi nagy sajtóorgánumok sem közölhették a nyilvánossággal az abban foglalt okmányokat. Oroszország eközben a mozgósítást elrendelte, a francia kormány pedig a monarchia párizsi nagykövetének kijelentette, hogy úgy fog cselekedni, ahogy az érdekei kívánják. Tehát •csak Anglia kezében maradt az európai béke gyenge olajága. Viszont Sir Edward Grey a monarchia ultimátumának igazolására szolgáló adattárat nem vette komolyan, mert még visszaemlékezett azokra az okmányokra, amelyeket a monarchia a Friedjung-perben tett közzé, de amelyek külügyi kormányzatunk presztízsének súlyos kárára utólag hamisaknak bizonyultak.2 * Ma, amikor már egy évtizednél is több idő választ el minket a háborús összeomlástól, a napfényre került okmánytárak és az érdekeltek nyilatkozatai alapján felderítettnek tekinthetjük a szarajevói merénylet szálait és ezzel kapcsolatban a monarchia és Szerbia háborús felelősségét. Ljuba •Jovannovícs, —- Pasics kormányában 1914-ben kultuszminiszter — valamint a szalonikii perben kivégzett Dimitrievics ezredes nyilatkozatai, továbbá Bogicsevics, volt berlini szerb ügyvivő orosz-szerb diplomáciai aktaközlései3 alapján kétségkívül megállapítható, hogy a szerb katonai ellenkormány 1 V. ö. Uebersberger id. cikkét 408. 1. 2 Idem, 405. 1. 3 Ljuba Jovannovícs, Nach dem Veitstage des Jahres 1914. Megjelent a ,,Krv-slovenstva c. brosürában, melyet Ksunjin orosz Századok, 1931. IX—X. füzet. 26
