Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil alkalmas részeket találtunk benne, hogy észrevétlen terjedező, vagy lehetséges félreértések elől elzárjuk az utat, nemcsak azáltal, hogy egészében helyesen gondolkodunk, de jól is formulázunk. Babies Mihály 1 különösen az irodalomtörténetírásban jelentkező szellemtörténeti áramlattal foglalkozik, de általánosabb érvényű tételeket is leszögez. Mindenekelőtt konstatálja, hogy „egy új tudós-generáció jelent meg, új és meglepően egységes ideológiával, mely minden (?) tudományos , érték átértékelésére ösztönöz. Mennyire egységes és mily tudatos ez az ideológia, tüntetőleg mutatja az a harcos önvallomás, amit maga az új tudósok egy csoportja adott róla, vaskos kötetben". Igen jellemző az, hogy a szellemtörténet fellépte mennyire „egyszerre" történőnek látszik, mintha valaminő előre megállapított „ideológiára" eleve szövetkeztek volna a szellemtörténészek. Azt hisszük, ez tévedés, ilyet nem igen lehet feltételezni, azt, hogy az egyház-és a gazdaságtörténész, az irodalom- és a társadalomtörténész összeültek volna, kifőzve valaminő, útravaló közös ideológiát. Ennél kevesebb van, de ez aztán több is : az, hogy kiki maga észrevette a maga területén a hiányokat, és ezeket aztán spontán közös világtáj felé fordulva igyekeznek kiküszöbölni. Épp az az érdekes és megnyugtató a szellemtörténetben, hogy annyi, egymástól független és mégis párhuzamos törekvés jelentkezik. írja továbbá Babies, ki utal arra, hogy sok minden német utánzás : „Bizonyos, hogy új szempontokat tártak s vitális problémákat érintettek. Frisseséget és mozgást hoztak kimerültnek látszó kutatáságakba. írásaikat heves viták kísérték, és szokatlanul széles körök érdeklődése fogadta. Mindez, •—- állapítja meg, — alig volna elképzelhető, ha doktrínájuk puszta alkalmazása idegen tanoknak ... Az az elv, vagy módszer, mely első jelentkezésével ily gyümölcsözőnek bizonyul, minden figyelmünket megérdemli."2 Sajátoskép ugyanaz a Babies, aki ismét, mint sok más, óvakodik az „új módszertől", ugyancsak egy bizonyos pozitivizmus elleni reakciót emleget objektíve fennálló ok gyanánt. Itt kellett történnie valaminek, ha az irodalomtörténetet oly irány tartotta megszállva, ahol az évszám volt a király és „nem is létezett már történetírás, csak adatgyűjtés, az exakt kutató perhoreszkált minden szubjektív 1 Szellemtörténet. Nyugat. 1931. szept.—okt. sz. 321—36. 11. 2 Főkép új irodalomtörténeti tanulmányokra (Horváth János stb.) gondol.