Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

378 dékán v istván. hozzátételt". „Évszámok s királyok1: ez az irodalomtörténet nyelvén annyit jelentett, mint nagy írók életrajzi monográfiáinak gyűjteménye. Esetleg kisebb íróké is. Mindez nem volt igazában sem irodalom, sem történet. Csak adatgyűjtés volt : öncélú adatgyűjtés, mely válogató elv híján a végtelenbe nőtt." Ismét úgy látszik, mintha különöskép •a szellemtörténetnek kellett volna fellépnie az általánosan is meglévő, fentebb jellemzett „nyers pozitivizmussal" szemben, ezért „a szellemtörténeti módszer első jelentkezésében nagy öröm volt és üdvösre akció" ! Mindig ezt halljuk — reakció, holott a szellemtörténet csak egyszerű frontharcos, de nem különcélú hadsereg a történetírás általános újjáépítésében. Babits számos helyen fején találja a szeget, színes, művelt főre valló írásában tanulságos pontokra élesen tud rámutatni. A történelem, írja, „célja szerint az élet és szellem tudománya. Lassanként mégis nem volt már tudomány, amiben oly kevés, annyira szinte tilos lett volna az élet és szellem". De ha már meg is van a diagnózis, tudjuk, hogy nem kell valaminő veszedelmes operációt végrehajtani. „A szellemtörténeti törekvés semmiképen sem vonja magával a kutatás fegyelmének lazulását s éppoly kevéssé az irodalmiságot. A szellemtörténész egyetlen szót sem kell hogy hozzátegyen a tényekhez : azokat magukat hagyja beszélni. Csak épp kiválogatja, és elrendezi őket : ez az ő művészete. Igaz, hogy a szép előadás iránt természetes és jóleső hajlandósága van. Ez azonban még nem ellentétes a legortodoxabb szigorúsággal, sem az adatok föltárásában és megbírálásában." A pozitív alapkiindulás semminő sérelmet nem szenved, az kétségtelen, de ha már „egy" pozitivizmussal szemben való attitűdöt elemezünk, világos, hogy a szellemtörténetet messzebbmenő ambíció fűti, nem személyes, hanem objektív beállítás ösztönzi -— a szintézis, a magasabbra törő feldolgozás irányában. „A válogatás és elrendezés joga nagy erő, s oly szintézisekre ad kedvet és ötletet, amikre szigorú pozitivizmus elveit valló kutató alig gondolt volna. A történetíró nem érzi magát szomjas rabnak a tények szűk és kemény falai közt ... A szempontok és szintézisek tudományos jelentősége emelkedett." . Babies helyesen érezte ki, hogy ,,a szellemtörténeti látásmód" — ebben mintegy felismeri aszpektus-voltát —tulajdonkép a kultúrtörténelemhez, mint tárgyköri kiszélesítésnek 1 Egy Arany János-idézet kapcsén felvetve.