Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. 371 szerzőnk másutt konstatálja : „Minden történettudományi ágnak megvan a maga telke, parcellája a megismerésre méltó dolgok nagy határában. Csak a szellemtörténet olyan nincstelen, senkifia, se földje, se háza. Mindegyik otthon van valahol, ő bolyong mindenfelé. Semmije nincs, de övé az egész határ. Mert legyen a történeti tény jogi vagy gazdasági, irodalmi, avagy társadalmi esemény, annak kutatására a szellemtörténet jogot formál."2 Igen helyesen lesz egyik aszpektus3 mindig szellemtörténeti s csak a konkrét témától fog függeni, milyen súllyal esik latba. „A szellemtörténet minden szellemtudománynak, pl. az irodalomtörténetnek is, felette áll. Független tőle, s kutatási köre (!) sokkal szélesebb, semmint gondolnánk." Természetesen látjuk már, nem kutatási ,,kör"-ről, mint saját dominiumról van szó, hanem egyetemességében érvényesülő aszpektusról. Dolog és látás, ez a kettő, szellem és aszpektus szüntelenül keresik egymást. Sőt talán nem is kell — éppen ezen a téren — keresniök egymást, a szellem nem keresi önmagát, hanem megéli önmagát, a szellem ebben a megélésben van meg. A szellem önmagát megtalálja mint lényeget, tehát a lényeg nem is keresés útján jő birtokunkba, hanem megélés közepett spontán revelálódik. Ha a szellemi jelenségeket illetőleg azt tartjuk, hogy „megismerésük csak úgy lehetséges, mint a térbeli dolgoké", ennek épp az ellenkezője áll, a szellemi tény megélése közvetlen (helyesen nem a „csak úgy", hanem a „lehetséges" adja meg a mondat tartalmát) ; mi tehát sajátos aszpektus birtokában vagyunk a szellemi élet jelenségek körében. Nagy adománya a sorsnak, vigasztalás az örök mulandóság közepett, hogy emberek vagyunk t. i. közvetlen, meghitt viszonyban szellemünkkel. Ebből a közvetlen viszonyból azonban nehézségek támadnak — persze „a kétkedőknek az élmény hangoztatása elegendő volt arra, hogy a szellemtörténetet újfajta regényírásnak tekintsék", — sőt ,,a pozitivista is csak oly művész, mint a szellemtörténész" — a megélés nyomán feltámadó megértés gyakran rendkívül nehéz.4 Ámde ez nem új dolog, 1 Id. ért. 244. 1. 2 Váczy, 246. 1. Ugyancsak a 248. l.-on : „Nem a tárgykör, avagy ugyanazon tudományág tartja össze ezeket a (szellemtörténeti) tanulmányokat, hanem a történeti ábrázolásban mutatkozó felfogás : a követett kutatási irány." 3 U. o. 251. 1. Váczy itt-ott homályosan ellentmondani látszik a pluralizmus elve primátusának. Lásd alább. 4 Lásd Dékány I. : Bevezetés az interpszichikai megismerés elméletébe. A történelmi megértés. Kolozsvár, 1918. (Bp., Stúdium.) 24*
