Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

370 dékán v istván. reformja kizárólag a szellemtörténettől várható. Erről sző· sem lehet. A szellemtörténeti aszpektus nem több mint egyik aszpektus, igaz, hogy az egész történeti anyagra érvényes és kiemelkedően fontos, ámde más aszpektusoknak is megvannak a maguk jogai, tehát : történetírásunk reformja többféle aszpektus egyidejű tekintetbevétele mellett remélhető ; a gazdaságtörténeti aszpektusra hasonlókép szükség van, ennek nálunk hasonlókép most érkezett el az ideje.1 Ez a tényállás. A szubjektív magyarázatok és színezetek azonban sokfélék. Igen tanulságosak. A viták korával is úgy vagyunk, mint más történeti mozgalommal : megvan a maguk ideje, s ha ez lepereg, a vita már más élant mutat. Nálunk ma a vitának a terjedelme is feltűnő ; folyóiratok mellett a napisajtóban is, sőt -— szinte hihetetlen — egyes parlamenti beszédekbe is bejutott, szinte politikai frazeológiává kezdett válni. De ezzel a tartalma is egyre bizonytalanabbá kezd válni. Ez indít arra, hogyha nem is akarok szellemtörténetet írni a szellemtörténet körüli vitákról, tekintetbe vegyem a legújabb, elvi jellegű cikkeket és megjelöljem — tanulmányom előző (A és B) részével kapcsolatban, — mit tartok átmeneti és tartós jellegű megállapításoknak, illetve problémafeltevéseknek és mit tartok, ha nem is gyökeresen újra írandóknak, de helyesebben, világosabban f ormulázandónak. Váczy Péter lendületes cikke2

helyes és hasznos felvilágosító célzattal készült s a közönség téves elgondolásainak kiküszöbölésére rögtön hangsúlyozza : „szellemtörténet nincs, jórészben ma sincs, csak szellemtörténeti munkák." Tehát, mint fentebb megformuláztuk, csak szellemtörténelmi aszpektus van. Ily módon ez az irányzat nem valami, zártnak induló iskola ; „csak apránként vették a szakemberek észre, amint egymás munkáit jobban megnézegették, hogy műveik olyanok, mint a testvérek, egy nagy népes család gyermekei." A pozitív kiindulás világos ; „amivel a nagy útra ellátták magukat, az a tudomány minden fortélya,, műszere. A pozitív tudomány műhelyében sajátították még el azt a szakképzettséget, mely nélkül nem képzelhető el modern történetírás. Csak a látás más, amivel fogadják a dolgokat, és a dolgok, amik vonzzák őket." Nagyon érdekes, reflexiótlan kiérzése a dolognak, de végre is helyes az, midőn 1 Ez kitetszik a Gazdaság- és társadalomtörténet című idézett, tanulmányomból. 2 Szellemtörténet. Magyar Szemle, 1931. 13. köt. 243—52. 11-