Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil ténetre. Ttt az esztétikailag kiemelkedő írók ismertetése leszorította a ..kis" írókat a figyelem asztaláról, egyszerűen nem számított egy átlagos írói képességű, szürke írócska. A szellemtörténet ezt is felkarolja, ha benne megtalálja a korra jellemző átlagot, a típust. Benne kirajzolódik a kor közönséges élete, átlagos világa. Egy kalendárium, babonáskönyv bizonyára nem talál helyet a régi esztétizáló irodalomtörténetben : a szellemtörténelem asztalán hely jut neki, mert a közszellemre jellemző. A szellemtörténet az átlagra, a közönségre helyez majd nagy súlyt, ezzel lényegesen előbbre jutunk -n lelkének felismerésében. Az esztétikai értéktelenség egy műben nem lesz vétó arra nézve, hogy a művet korjellemzőnek tarthassuk és feldolgozzuk. Mintegy demokratizálódnak a forrás ok. Ε tekintetben a művelődéstörténelem mutatta meg régen az utat. Avagy gondoljunk a filozófiatörténetre. Itt a ,,nagv gondolkodókra" esik a hangsúly, a nagy problémákra esik a fény. Ámde a világnézet terén történeti szempontból az is fontos, minő a kisemberek tömegének a világnézete ; az is fontos, mikép terjednek el a filozófiai nagy problémák, hogyan hatják át a közönséget, Ez is szellemtörténeti kérdés. Ha itt bőséges adatokra találunk, ismét az élő közszellem rajzához kapunk adatokat. Egy eredeti és nagy gondolkodó rendszere esetleg eldugott könyvtárpolcon porosodik, a korra hatásában nem jelent semmit. Viszont egy nem eredeti, de hatásképes gondolkodó a korra nézve igen sokat jelenthet, elég némely „felvilágosodott" íróra gondolnunk. Ily módon a szellemtörténet tekintetbe veszi nemcsak egy írott mű belső értékét, hanem aktuális hatását is. s ennek ki kutatása hatalmas lépés a pozitív adatismeret terén. Kiég legyen e rövid rámutatás arra nézve, hogy a szellemtörténet új, eddig elhanyagolt adatokra terjed ki. ezek terén bőségesebb analízist jelent. Látjuk azonban azt is, hogy a szellemtörténet nemcsak részletek terén bőségesebb analízis, amennviber. a forrásokat új aszpektusban, a lelki arculatuk1 szem, ntjából figyeli meg, hanem igen jelentőst', mint szintézis is. A művelődéstörténeti forrásokat évtizedeken át gyakran nem szellemtörténeti irányban vizsgálták, mert épp hiányzott a sui generis szellemtörténeti aszpektus. Azt nézték, „mit mond" a forrásíró, és szívesen figyeltek fel a ruhák alakjának a változásaira, azonban arra már kevésbbé terjedt ki a figyelem, hogy a források 1 Erre utaltam csaknem két évtizede dolgozatomban : .-1 művelődéstörténetem problémájához. Századok. 1913.
