Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

dékány istván. hatjuk szemeink elé ; négyféle történeti tényező találkozik a történetben, azaz négyféle aszpektus van : földrajzi a. népbiológiai a. I III történet II IV készletgazdasági a. szellemi aszpektus. A pozitivizmus a történettudományban kettőt fog jelenteni: a) hogy tapasztalati adatok, források alapján dolgozunk, minden forrást feldolgozunk, eleget teszünk az analízis követelményeinek, b) minden tényezőt (I—IV.) tekintetbe veszünk, az öt megillető arány szerint. Az első (a) nem más, mint pozitivizmus a részletekben, a második (b) nem más, mint pozitivizmus a történeti fejlődés egészének felfogásában. Észrevehető, hogy a tényezők bizonyos csoportosulást mutatnak, illetve szempontok szerint csoportosíthatók. Két tényező (II. és IV.) természetes szintézisben vannak, az egyik kettő a történeti folyamatoknak az emberi oldala, a másik kettő (I. és III.) szintén természetes szintézisben jelentkezik. ez a történeti folyamatoknak a ,,természet"-pldala. Azonban sokkal kiemelkedőbb az, hogy az előbbi oldalt az aktív, az utóbbit a passzív oldalnak kell felfognunk. A szintézis maximális akkor, ha a legaktívabb találkozik a passzív oldallal, azaz az emberi szellem találkozik a földrajzi környezettel. Itt a legnagyobb az ellenállás, legnehezebb a szintézis. Ezért ennek a szintézisvonalnak megfigyelése különösen érdekes, és termékeny mezőre vezet, melyet igen sokáig figyelmen kívül hagytak. Mindennemű szintézis közepette, látjuk, kiemelkedik a szellemi tényező szerepe. VIII. Kérdezhető ezek után az, hogy a szellemtörténet pozitivizmust jelent-e, vagy pedig valamikép szemben áll a pozitív1 kutatással ? Többen lehetnek, akik azt hiszik, ez utóbbit 1 Az ismerettani kutatás ismerője számára hangsúlyozom, hogy a történészek mai szóhasználatában a pozitív szó mást jelent, jelenti egyszerűen a tapasztalati alapot, egyes tételeinek adatokra, forrásokra alapítását.