Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil jelenti, elsiklást az adatok feje fölött. Lehetnek egyes ilynemű művek, azonban nem lehet kivételek, egyes eltévelyedések alapján az egész irányzatot megítélnünk, hanem egy álláspont belső jogai alapján kell ítélnünk. Ily alapon megállapítható, hogy a szellemtörténet a pozitivizmus gyarapodását jelenti, mert egy aszpektust tudatosan hoz felszínre. Ezt nem csupán a szellemtörténetre nézve mondhatjuk. Minden tényező (I—IV.) egy-egy aszpektust jelent, azaz az események egy-egy oldalának megragadását. Négy tényezőnemről lévén szó, négyféle aszpektusra kell felfigyelnünk, egyike a szellemi élet. A szellemtörténeti irányzat számos bírálója azon a ponton mutat némi zavart, hogy a várakozása egyirányba néz : eleve azt keresi, hogy kell lennie valaminő kutatásterületnek, ahol a szellem történetét megtalálja és lévén gondolatban előtte valamilyen zártkörű szellemtörténet, azon tűnődik, mi lehet ennek a hatása a többi (pl. politikai) történelmi kutatásra. Hangsúlyoztuk, s most látjuk már, a szellemtörténet nem valaminő terület, nem rész - to rt énelenv minő pl. a hadtörténelem, pénztörténelem, hanültt kényszerűen több ennél : aszpektus. A szellemtörténelem nem is lehet zártkörű, egy-egy területre szóló, erre igényt tartó, hanem egyetemes igényű, azaz az egész töfenet felfogását illeti. Ez nem valaminő többé-kevésbbé jogosnak tartható, tudományimperializmus, semmi köze nincs terjeszkedési vágyakhoz. Hivatása van, nem puszta vágy. terjeszkedés fűti. Nem is lehet kevesebb, mint az egész történet egyik aszpektusa. Itt-ott megjelent a gondolat a fent említett eszmélkedőknél : mi lesz a politikai történelemmel ? A politikai történelem rész-történelem, t. i. az állami élet történelme. Leszorul ez, ha bármikép kifejlődik is az új szellemtörténet ? iSemmikép sem. Felfoghatatlan előttem, miként is lehet itt ellentétet elképzelnünk, hiszen egy Ranke történetírása1 sui generis politikai történetírás, mégis maga hangsúlyozta a legjobban a „vezető eszmék" rendkívüli súlyát és maga mutatott utat arra, mint kell élesen és finoman a szellemtörténeti aszpektust alkalmazni. Sőt a politikai történetírás talaján a politikai érzületek2 és eszmék megfigyelése a szellemtörténeti aszpektus érvényesítésének leghálásabb területe. Ezt elismerjük és kiemelkedő példát látunk a reformkor 1 Y. ö. A Ranke-féle történetfelfogás és történelmi irodalmunk című dolgozatunkat. Magy. Paed. 1908. 2 V. ö. Politikai lélektan (A politikai érzületek szerepe) című sajtó alatt lévő dolgozatot.