Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
Meg kell kérdeznünk ezt a tudományt, vájjon mit tud mondani 1. általánosságban arról, hogy minő nemei vannak a tényezőknek, 2. mikép szoktak általánosságban kapcsolódni a különnemű tényezők és végül 3. az egyes történeti tényezők minő arányban szoktak uralomra jutni. A történetírás sajátoskép kitér az ilynemű vizsgálatok előtt, szinte elhárítani igyekszik magától az ilynemű elvi, avagy „elméleti" kérdésekben való döntést, holott látni fogjuk, ez indokolatlan és káros. Nem lehet indokolni azt a felfogást, hogy a történeti tényezők terén elégedjünk meg a közönséges tapasztalattal, a köznyelvvel, mert ekkor egészen zavaros fogalmak is keletkeznek, amelyeknek alkalmazásából éppen nem származik haszon, hanem ellenkezőleg kár. Mi mindent lehet pl. gazdaságnak tartani ! A gazdaságtan maga is sokféle tényezőre mutat, földre, tőkére, munkára és amikor „gazdasági tényekről" beszélünk, a laikus nem igen veszi észre, hogy mi mindenről van szó tulaj donképen, földről is, munkáról is stb. ; termelés, fogyasztás — ezek is ingadozó tartalmú fogalmak ; a megszokás folytán mindenikhez fűzünk ugyan jelentést, de ez zavaros. Mikor aztán a történelmi okmagyarázat terén ily zavaros tartalmú fogalmakkal magyarázunk valamit, tulaj donkép egy ki nem fejtett dolgot egy még kevésbbé kifejtettel magyarázunk, obscurus per obscurius. Hasonlókép igen ingatag lesz a történelmi okmagyarázat, ha pl. a jaj fogalmával élünk, avagy a népszellem fogalmával. Ezek helyenként igen alkalmasak lehetnek arra, hogy valaminő komplex tényállásra (korreláció) rámutassanak, de nem alkalmasak arra, hogy velük valamit valóban magyarázni tudjunk. íme, vannak tehát egyszerű „rámutatások", ott ahol voltakép határozott „tényezők" szerepére kellene utalni. Ama rámutatás is lehet, ad hoc, „sommás elintézése" valaminek, oly értelemben, hogy itt mintegy ezt az álláspontot képviseljük : „vannak magyarázó okok, még nem keressük, hogy minők, melyek, de körülbelül ilyen természetűek — pl. gazdaságiak, fajiak, — a problémák majd meg kell vizsgálnunk, hogy igazi magyarázathoz jussunk." Rendkívül gyakori a szükség ilynemű magyarázatra, a történetkutató kénytelen ily módon „elhalasztóan rámutatni" valaminő okcsoportra, tényezők komplexumára, mintegy sebtében ideiglenesen lezárni az okmagyarázat kérdését. Ámde ama „sommás rámutatás" után meg is kell maradnia annak a tudatnak a kutatóban, hogy még nem magyarázott semmit, csak hipotézist állított fel arra nézve, hogy mely irányban reméljük a megoldást megtalálni. Ez 22*
