Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

inkább a nyugodt számvetés hangját szeretnők megszólaltatni, hogy lássuk, mi az, aminek létjoga megállapítható.1 I. A történetírást a szellem problémájára szükségképen az okok nyomozása vezeti. Bárminő esemény okainak kutatásakor számos „tényező"-re bukkanunk, s közöttük van a szellem is, sajátoskép igen gyakran. A történet középpontjában az ember cselekvései állanak, tehát minden lépésnél az egyik ok, tényezőfaj az emberi szellem lesz. Minden oknyomozás azonban komplex tényezőkre vezet ; pl. egy hadjárat lefolyása sohasem lesz csupán a harcias szellem erejének a függvénye, hanem számos, merőben eltérő jellegű tényező is belejátszik, így a hadszíntér is, a gazdasági erőforrások kérdése is. A tényezők nagyszámúak, de nem végtelen sokféleséget mutatók, sőt a történeti tényezők fajait aránylag csekély számúra lehetséges redukálni. À történeti okok nyomozása közben szükségképen felmerül az a kérdés, hogy hány tényezőfajjal, vagy tényezőnemmel kell operálnunk. íme, a történeti tényezők elmélete oly kérdés, amire tekintettel kell lennünk bárminő esemény okainak a feltárásánál. • A szellemtörténet problémája másodszor azért vezet erre a „tényezőelméleti" kérdésre, mert sohasem közömbös előttünk valaminő tényezőnek, így a szellemnek a tényezősúlya. Minő, mekkora szerepet játszik „általában", erre nézve eleve állást szoktunk foglalni, mert ha ezen „eleve" elfoglalt álláspontunk szerint valamely tényező lényegtelennek, avagy „súlytalannak" tűnik fel előttünk, úgy nem, fogjuk a kutatói energiát ez irányban elpazarolni. A szellemi tényezőnél épp az ellenkező esetről van szó : e tényezőnél épp arra vagyunk hajlamosak, hogy mindent ez alapon magyarázzunk és a többit hallgatólagosan vesszük csak tudomásul, elismerjük, hogy vannak fontos gazdasági momentumok, vannak igen érdekes földrajzi magyarázó tények, de „végre is" a szellemi tényező döntő súlyában nyugszunk meg. Ez a súlykérdés, a tényezők általános hatásának aránycc hozza ismételten felszínre a történeti tényezők elméletét. 1 Az alábbiakat kiegészítésül szánjuk a Gazdaság- és társadalomtörténet című fejezethez (A magyar történetírás új útjai, 1931), hol egy helyen (210—11. 1.) az adott helyzethez képest egy oldalra sűrítettünk össze, talán túlságosan tömören egy egész történetelméleti problematikát.