Századok – 1931

Történeti irodalom - Wells G. H.: A világtörténet alapvonalai. Ism.: Joó Tibor 303

308 történeti irodalom. 308 A magyar nemzetnek a nyugati kultúrát védő szerepét is magasz -talóan emeli ki, mikor nagy rokonszenvvel beszéli el negyvennyolcas küzdelmünket a szabadságért. (583. 1.) Abban semmi különös nincs, hogy a viszályok és háborúk forrását a társadalmi és nemzeti elkülönülésben látja. Az ellenben már nagy elfogultság s a historikus tevékenységében megbocsáthatatlan egyoldalúsághoz vezet, hogy engesztelhetetlen ellenszenvvel viseltetik a nacionáhzmus iránt és az újkori imperiálizmus roppant jelentőségről végzetesen nem tud tiszta és elfogulatlan képet alkotni magának. Ha mást nem, azt mindenesetre figyelembe kellene vennie, hogy bárminő bűnök is terhelik ezt az imperiálizmust, az emberiség tényleges egységét mégis csak ő teremtette meg hódításaival. A nemzeti különállás pedig, mindentől eltekintve, a maga sajátosságaival az emberi kultúra változatosságát és dialektikus fejlődését biztosítja. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy Wells a nemzetiségnek, — ha már megvan — teljes szabasdágot követel s szerencsétlen nemzetiségi rendelkezéseik, a bennük megnyilatkozó nacionális gyűlölködés és imperiáhzmus egyik oka annak a kemény ítéletnek, mellyel a világ- ι háborút befejező békéket sújtja. ,,A világ sorsát intéző" hármas tanácsot nem győzi a legszenvedélyesebb megvetésben részesíteni. Egyáltalában, mennél közelebb érünk napjainkhoz, hangja annál szenvedélyesebbé válik, s egymást kergetik könyvében a kirohanások az európai hatalmak bűneivel szemben, melyekkel előkészí- 1 tették, lefolytatták és befejezték a négy esztendős „tömegmészárlást", mely észszerűtlen volt ; ez a legsúlyosabb ítélete a racionalistának. Éppen ezért súlyosan ítélkezik a világtörténet összes forradalmairól is, mert azok szenvedélyek kitörései, tartós eredményeket nem hoznak létre, eredményeik nélkülük is létre jöttek volna, békés, észszerű fejlődés, reform útján. Ez az oka eme angol fabiánus szociahsta ellenszenvének a Marx-féle szociáhzmus osztályharc- ( elméletével szemben is. Ez a racionálisztikus álláspont biztosítja azonban, hogy korunk történetének egyetlen tényezője javára , sem elfogult. Ö mindezt felülről nézi, s onnan ítélkezik. Annak a szilárd meggyőződésnek a magaslatáról, hogy az emberiség a legsúlyosabb válságba került, melyet csak a tulajdon, a pénz és az államok közti viszony észszerű szabályozása oldhat meg, s e megoldás egyetlen formája a világállam. Ezeknek a meggondolásoknak, mint óhajoknak, a jogosságában, észszerűségében és kívánatosságában aligha kételkedhetünk. De ezek az élet gyakorlatában élő ember, a jövő sorsán tépelődő politikus belátásai, a historikust ezek nem befolyásolhatják történeti felfogásában, ítélkezésében és ábrázolásában. Kérdés ugyan, hogy képes-e emberi szellem az előfeltevéstől mentes történelmi kép megalkotására. Ám bizonyára ez volna a tökéletes és ami nem tökéletes, az joggal kritizálható. Mielőtt letennénk ezt az olvasgatásra minden bizonnyal méltó könyvet, még egy megjegyzést kell tennünk, előadásának, ábrázolásának a módjára. A könyv mindvégig Wells világos, lebilincselő stílusában van megírva, azonban van egy, historikus-