Századok – 1931

Történeti irodalom - Wells G. H.: A világtörténet alapvonalai. Ism.: Joó Tibor 303

306 történeti irodalom. 306 ságok hatása. Egyik a másikat alakította, A történet benső, fejlődésszerű szükségeként tűnt föl előtte korunk válságának a megoldása, tárgyi igazolást nyert e tervezet előtte, mely tárgyi igazolás a maga logikus mivoltával e tervezet megvalósulásának biztosítékául is kínálkozik a racionálista előtt, másfelől pedig az. egész történeti eseménykháosz e megoldás irányában rendeződik szemléletében. A történet valóban egyetemesnek és egységesnek tetszik előtte. Az a princípium, mely ezt az egységet szisztematizálja, a világállam eszméje, mely a földkerekség összes népeit magában egyesíti demokratikus kormányzat alatt. Ennek a tendenciáját látja az emberi nem egész történetében, s az eseményeket és egyéneket úgy ítéli meg, mintha kötelesek lettek volna ezt a célt szolgálni. Tehát nemcsak jelentőségüket méri le, hanem ítéletet is tart felettük. Wells szellemi irányultsága tipikusan ideálista és szociális.. ,,A magasabbrendű érdekekért megfeledkezni önmagunkról,, annyit jelent, mint börtönből kiszabadulni," ebben fejezi ki filozofikus alapelvét, s ez határozza meg történetszemléletét is. Ezért látja az emberiség történetében huszonhárom század óta, amikor e három eszme életre ébredt, ,,a tudomány, az igaz élet, az emberi világközösség eszméjének történetét." (218. 1.) A történetben „a világ lassú felemelkedését látja a közös tudat és közös akarat magaslatára." (315. 1.) A közös tudat és akarat fontosságát számtalanszor hangsúlyozza és ezért emeli ki lépten-nyomon a nevelés és a nagy világvallások történeti szerepét, melyek megvalósításuknak egyedüli eszközei. Ö maga mélyen vallásos, keresztyén érzületű, a krisztusi tanokban látja legteljesebben kifejezve az univerzálizmus és a jóakarat eszméit. Mindebből önként következik, hogy Wells korántsem materiálista. „Mindaz, amit az emberek és nemzetek cselekszenek, azoknak az ösztönszerű motívumoknak a következménye, amelyeket bizonyos eszmék váltanak ki." A fizikai körülmények alig játszanak szerepet. „Minden emberi történet alapjában véve eszmék története." (649. 1.) Rendületlenül hisz a haladásban, melyet az emberi gonoszság és esztelenség csak késleltet, de nem hátráltat. A haladás tendenciája éppen a racionalizálódás, az észszerűnek az emberiség egyeteme által való belátása, melynek eredménye a demokratikus világállam megvalósulása. Ez a szociális és étátisztikus irányultság oly egyoldalúságra, vezeti, hogy eltorzítja ábrázolásában a történet tényleges folyamatát és tényezőinek, mozzanatainak valóságos viszonyát. Történelme csak politikai történelem. A szellem élete a művészetben és tudományban csak függelék fejezetek formájában kerül tárgyalásra. Ezek a részek azonban egyáltalában nem adnak szemléletes képet, csak iskolás adatfelsorolások, melyekből az derül ki, hogy szerzőjüknek semmi érzéke sincs a művészet és tudomány lényege iránt, bennük is csak szociológikumot lát. Szellemi mozgalmak leírásainál mindig azt az egy-két jelzőt várjuk hasztalan,.