Századok – 1931

Történeti irodalom - Sebess Dénes: Két Magyarország. Ism.: Szabó István 296

298 történeti irodalom. 298 a kérdések, hogy, — ha valóban csak a Boliac-féle gyémántok hiányoztak a kincsek köziil, — Madarász László elbuktatása idejében hol voltak a gyémántok, élethalálharcában miért nem védte magát a valóság felfedésével Madarász s miért nem védte meg őt Kossuth ? Madarász szerepe tehát továbbra is tisztázásra vár. Nagy elismeréssel szól a szerző Bemről, kinek emlékét nem zavarja máig sem bántó vonás s szembeállítja vele Görgeyt, kinek jellemképében már sötét árnyakat lát. Görgey fegyelmezetlen, gúnyolódó ; ingerült becsvágy kínozza s az „első lépésétől fogva Világosig a habozás, kapkodás az útja". Elbuktatja a kormány terveit, végzetesen a délvidéki koncentrációét s felidézve az osztrák vezérek gyűlölködő bosszúját, az oroszok előtt teszi le a fegyvert. A szerző ellene idézi a bosszúállás napjaiban felvett s csak a közelmúltban hozzáférhetővé vált kihallgatási jegyzőkönyveket. A békepárti Kovács Lajos azt vallja, hogy a világosi fegyverletétel Görgey és a békepárt magatartásának együttes eredménye. Hasonlóan vall Görgey is Klagenfurtban, megmagyarázva, hogy céljuk Kossuth eltávolítása, a pragmatica sanctio kiépítése s a háború mindenáron való befejezése volt. Fővezér, aki nem hisz a győzelemben s nem akar harcolni. Miért maradt a helyén ? kérdezi Sebess, de az olvasóra bízza itt is adódó következtetése levonását, hogy Görgeynek, annak felismerése után, hogy Kossuth-tal a harc célja és folytatása tekintetében többé meg nem egyezhetik, két útja lett volna : Kossuthot félretenni vagy magának félreállani. A habozó Görgey nem ezt tette, hanem a fővezérséget is megtartva, belépett a detronizációs kormányba, de a kormány nélkül és ellen dolgozott. Ε súlyos, morális tévedés következményei sújtják mindmáig s ezek adják kritikusainak, mint Sebessnek is, a sötét színeket portréikhoz. Az abszolutizmus korában főként a kémjelentések alapján figyeli a társadalom magatartását. írói tolla azt követően a kiegyezés korában érkezik arra a területre, hol otthonosan s az eseményeket összefogóan szánt. Nem méltatója a kiegyezésnek, melyet a király legszemélyesebb alkotásának tart. A király taktikázása ügyesebb volt Deákénál, a hadsereget sikerült megtartania egységesnek, -a császári hadsereg hagyományaiban. A kiegyezés holtpontra juttatta a magyar politikai törekvéseket, véglegességének útjában állott a nemzeti politika elve, de guvernementális politika csak keretei között volt lehetséges. Magyarországon a nemzeti lét továbbfejlesztendő minimuma, a másik oldalon káros maximumszámba ment. Hibás szerkezet a birodalomban, zavarja annak működését. Az 1889. évi véderővita felfedte a birodalom beteg, lázas állapotát, a közjogi harc állandósult s egyre vésztjóslóbb lett a nemzetiségi kérdés. Ez a kérdés kormányzatilag nem oldható meg többé, függvénye lett az európai hatalmi politikának s a magyarság önálló állami lét hiányában a hatalmi csoportosulásokban nem keresheti érdekei útját, a birodalom külpolitikai érdekeihez van szegezve. A század vége reményt vesztett. A kor dekadens, fenyegető társadalmi