Századok – 1931

Történeti irodalom - Jancsó Benedek Emlékkönyv. (Szerk. Asztalos Miklós.) Ism.: Tóth László 293

294 történeti irodalom. megismertetni Erdély határain túl az egész, a liberális politika ideológiájában ernyedten élő magyar társadalommal. Nem Jancsó Benedek hibája volt, hogy az oláh nemzetiségi kérdés problémája, az oláh veszedelmet közelről ismerő Bánffy Dezső és a magyarság kulturális fölényét biztosítani kívánó Apponyi Albert mellett, politikusainkat édes kevéssé érdekelte. Jancsó Benedek módszeres tudással írt köteteire és nem kevéssé alapos hírlapi cikkeire, így az erdélyi társadalom egyes rétegein kívül csak néhány lelkes magyar figyelt fel anélkül, hogy mélyebb és főleg gyakorlati eredményeket biztosító visszhangja lett volna. Ilyen visszhangtalanul telt el Jancsó Benedek munkásságának háború előtti két évtizede, még Tisza István ismert paktumtárgyalásai is elsősorban a vezérekkel való politikai megegyezés bizonytalan talaján mozogtak, s inkább a probléma elodázását, mint annak gyökeres megoldását célozták. A háború reánk nézve kedvező fordulatai egy darabig úgy mutatták, hogy eljött az erdélyi kérdés kedvező megoldásának az ideje. Jancsó Benedek hittel és reménnyel folytatta a munkát, az erdélyi román nemzetiségi kérdés megoldásának tudományos megalapozását. Munkakedvét nem tépte szét Trianon sem, sőt fokozott munkakedvvel fogott a lerombolt épület alapjainak újra lerakásához. Szomorú elégtételéül szolgálhatott, hogy most már, elkésve, de mégsem későn kis Magyarország egész társadalma megértéssel hallgatta szavát. A trianoni Magyarország, ha az erdélyi kérdésről tájékozódni kívánt, vagy igazságát külföld elé akarta vinni, elsősorban Jancsó Benedek felé fordult. Ezek a szomorú évek Jancsó Benedeknek különösen egy vigasztalást hoztak. A háborús esztendők megváltozott, reálpolitikai célok felé törekvő, megacélozódott fiatalsága benne látta egyik eszményképét. Jancsó Benedek annak a tudatával szállt sírba, hogy a redempció eszménye a most felnőtt magyar ifjúság kezében méltó helyen van. A magyar ifjúságnak egyik csoportja, amely éppen komoly tudományos törekvései miatt méltán számít már az öregek közé, Jancsó Benedek nevét írva zászlajára egy vaskos kötet tanulmányban rójja le kegyeletét pátriarchai korban elhunyt mestere iránt. A sikerült nemzetiségtörténeti tanulmányairól jól ismert Asztalos Miklós szerkesztésében megjelent kötet 23 író tollából 24 tanulmányt közöl. A szerkesztő gondos kezének köszönhető, hogy az emlékkönyv nem készült némely újabban megjelent emlékkönyv követésre nem méltó példája nyomán, s nem vált össze semmiképen sem tartozó értekezések tudományos quodlibetjévé. Asztalos Miklós szerencsés kézzel három csoportba osztotta a tanulmányokat. Az első részt Jancsó Benedek emlékezetének szentelte. Itt Kolozsváry Bálint rajzolta meg Jancsónak, mint tudósnak és publicistának, portréját. A tanítványi hála és baráti ragaszkodás sugalmazta azokat a közvetlen és meleg sorokat, amelyekben Gagyi -Jenő Jancsó Benedek háború alatti bukaresti működésének emlékeit örökíti meg. Kozocsa Sándor a fiatal Jancsó Benedek irodalomtörténeti munkáit értékeli tömören írt essayjá-