Századok – 1931

Történeti irodalom - Müller Gyula: A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században. Ism.: Halász Gábor 289

308 történeti irodalom. de ő sem rokonszenvez velük. Benne már a német ellenhatás is jelentkezik a francia befolyás igézetével szemben, így midőn a megszűnt francia színházat nemzeti színházzá alakítja át. Álláspontja indokolása itt azonban csak részben sikerül Miillernek. Nem szentel elég figyelmet a császár első franciaországi útjának, amely pedig véleményünk szerint döntő jelentőségű volt averziójának kialakulásában. ,,Ιη diesem Babylon kennt man weder die Gesetze der Natur noch der Gesellschaft, es ist nur ein Firnis von Höflichkeit", — ítélt Párizsról Lipót öccséhez írt levelében és hogy véleményét még a vendéglátók előtt sem hallgatta el, azt tudjuk Mme de Campan félig megdöbbent, félig humoros feljegyzéseiből a mindent kritizáló vendégről. Egyízben felháborodva, hogy Mária Antónia könyvei között nem talált pénzügyekkel és kormányzattal foglalkozó munkát, egyórás lendületes előadást tartott a megrökönyödött hallgatóságnak mindarról, amit ezekben a kérdésekben írtak, Sully és Colbert miniszterekről, de főleg a számtalan hibáról, amelyet a francia kormányzásban elkövetnek. Józan ítélőképességét nem hangolták kedvezőbben a filozófusok képzelődései sem és az elmélet és gyakorlat francia mintáiból egyformán kiábrándulva tért haza. Persze a maga praktikus politikája alapjában szintén elméletek keresztülerőszakolása volt ; nem szabadulhatott a racionalizmus uralkodó szellemétől. Egyébként, amint Müller is Caracciolival és Mitrofanovval, a császár életíróival szemben, feltételezi, a francia gondolkodók feltétlenül hatottak gondolatvilágára. Hozzátehetjük, hogy különösen ifjúkori munkája, a „Rêveries", ahol uralkodói programmjának alapvetését adja, elképzelhetetlen e hatás nélkül és későbbi elvein is megérződik francia politikai és nemzetgazdasági olvasmányainak emléke. Müller Gyula állítása : „II. József levelezésében hiányzik problémáinak közvetlen megjelölése. Olvasmányairól sem árul el semmit." (30. o.) nem állhat meg, mert pl. a Lipóttal váltott levelekben (és közvetett formában némileg a Mária Antóniának írt tanácsokban) bő megvitatását találjuk kormányzati elveinek. Ugyanitt Necker egyik könyvére is hivatkozik, eszméit kitűnőknek találja és öccse véleményét kéri. A francia felvilágosodástól, alkotmányos érzülettől áthatott toskánai nagyherceg vélekedései különben még eddig eléggé nem méltányolt ösztönzéssel lehettek Józsefre, bár makacs merevségét a maguk érettebb, hajlékonyabb, diplomatikusabb felfogásával megváltoztatni nem is tudták. Az arisztokraták szerepét világítja meg a legkielégítőbben Müller. Faji gyökértelenségük, kozmopolita hajlandóságaik, nemzetközi érintkezéseik, intellektuális fogékonyságuk, utazásaik mind elősegítették a francizálódást, amely jól megfelelt rokokó életkeretüknek, divatos szórakozásaiknak is (amatőr színjátszás). Az ő emberük Kaunitz, aki haláláig fájdalmas vággyal emlékezik a párizsi csodavilágra, az övék Rohan és Ligne herceg, akik a romlottság, szellem és nagyvilágiság furcsa egyvelegét honosítják meg a császárvárosban.