Századok – 1931

Történeti irodalom - Pukánszky Béla: Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn. I. Ism.: Koszó János 279

279 történeti irodalom. szerepében : hogy mindkettő egy korábbi nagy egység széttörésének köszönhette létét, hogy mindkettő protestáns volt és Habsburgellenes, mi olyan különbségeket és ellentéteket látunk fejlődésükben, amelyek miatt közöttük a párhuzamot nem tartjuk helytállónak. Hogy e két esetben az általános nemzeti szempontból tekintve is nagyon különböző jelenségekről van szó, azt Szekfű is érzi, amikor kiváló porosz történetírókkal szemben azt a kifogást teszi, hogy lojalitástól csöpögő tollal írták munkáikat (417.1.), míg a magyar hivatalnokosztálynak azt veti szemére, hogy szerette elleplezni 67-es érzelmeit, „nehogy tudományos munkásságában pártpolitikai elfogultsággal vádoltassák" (430. 1.) és ezért nem vetett gátat a kismagyar történetszemlélet terjedése elé. Szekfűnek nagyon igaza van ugyan abban, hogy politikai befolyások a legveszedelmesebb befolyásolói a történetírásnak, de téved, amikor a régibb magyar történetírás középpontjába a szabadságideát állítja, holott a politikai viszonyok természetes hatásaként az a középpontba a nemzeti létért folyt küzdelmet állította. S vájjon nem saját korának tudatát vetíti-e vissza a múltba, amikor a kényszerűségből önállóvá lett Erdély felé semmi megértést sem tud mutatni és egy módszerileg kevésbbé mélyen képzett historikus generációtól rossz néven veszi, hogy a magyarság akarat- és érzelemnyilvánulásaihoz a színeket ott kereste, ahol azok legkönnyebben voltak hozzáférhetők s az állami szervezetben leplezetlenül jutottak kifejezésre és kevéssé foglalkozott azzal, hogy keresse azoknak a belső lelki tusáknak nyomait, amelyek a királyság vezető embereit a nemzet és a király szolgálatában előálló dilemmákban szinte állandóan marcangolták. A hibaforrás kiküszöbölése tehát nem iskola kérdése és a szellemtörténeti módszer sem nyújt e tekintetben több garanciát, mint más iskolák. Őszintén örvendünk azonban a magasabb •célkitűzésnek, amely a külső jelenségeken felülemelkedik. Ebben látjuk Szekfü történetírói munkájának érdemét is, ha a megoldás részleteiben nem is értünk vele mindenben egyet. Korántsem az a célunk tehát az elmondottakkal, hogy a szellemtörténeti iskola hitelét kisebbítsük. Őszintén kívánjuk, hogy az a magasabb ideál, amelyet ez az iskola hirdet, a magyar történetírás dicsőségére a gyakorlati keresztülvitelben is mentől szebb és gazdagabb gyümölcsöket teremjen. Domanovszky Sándor. Pukánszky, Béla : Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn. I. Bd. : Von der ältesten Zeit bis um die Mitte des XVIII. Jahrhunderts. (Deutschtum und Ausland. Studien zum Auslanddeutschtum und zur Auslandkultur. Hg. v. Georg Schreiber : 34/36. Heft.) Münster i. Westfalen, Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung, 1931. 8:. XX+492 1. + 14 képtábla, 22 képpel. Pukánszky Béla magyarnyelvű alapvető műve erről a témáról 1926-ban jelent meg „A magyarországi német irodalom története. (A legrégibb időktől 1848-ig)" címen a Német Philo-