Századok – 1931

Történeti irodalom - Pukánszky Béla: Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn. I. Ism.: Koszó János 279

280 történeti irodalom. logiai Dolgozatok XXXI. köteteként. Azóta különösen a Merker-Stammler-féle „Reallexikon der deutschen Literaturgeschichte" -ben meg a Nagl-Zeidler-Castle-től szerkesztett „Deutschösterreichische Literaturgeschichte" folytatásokban kiadott III. kötetében írta meg német nyelven, rövidebb összefoglalások képében, ugyanennek a magyarországi német irodalomnak a fejlődésmenetét. Most napvilágot látott vaskos kötetében első munkájának megfelelően kiegészített s bővített németre fordítását kaptuk. Azaz nem az egésznek, hanem egyelőre 1760-ig menő nagyobbik felének. Bleyer Jakab a kötethez írt előszóban kiemeli, hogy mind a német, mind a magyar irodalomtörténetírás mostohán bánt el a honi német irodalommal, pedig ennek vállán emelkedik sok tekintetben a magyarnyelvű is. Feltétlenül igaz, hogy mind a legrégibb időkben, mind különösen a Habsburgok uralma alatti közös monarchiába egyesülés évszázadaitól kezdve a legerősebb és legtartósabban érvényesülő szellemi áramlatokat német területek felől kaptuk. A szlávok közé ékeltségükben, amint már helyes önfenntartási ösztöntől vezettetve Géza meg Szent István idejében is látták, sürgősen kellett dönteni a felől, hogy melyik kultúrkörhöz csatlakozzunk : a keleteurópai bizánci, mely a kialakuló szláv világot fogta hamarosan át, úgyszólván elszakította ezeket a részeket a teljesen külön fejlődésen áteső Nyugat- meg Közép-Európától hosszú századokra. A német befolyás tehát nemcsak amiatt volt olyan erős, mert német telepeseink voltak, hanem mert a németség hosszú ideig vezető eleme volt a nagy nyugati kultúrkörnek, melyhez állottunk s ráadásul közvetlen magasabb műveltségű nyugati szomszédunk. Ugyanúgy, ahogy pl. Németország minden idegen hatást, amely távolabb eső országokból jött, még későbbi századokban is francia közvetítéssel vett át, nálunk is többnyire a közbeékelt német volt a közvetlen átadó s csak ritkább esetben az a nép, az az irodalom, ahol az illető áramlat vagy irány eredetileg létrejött. Megkönnyítette ezt a folyamatot az a körülmény, hogy hazánk területén aránylag hamar németnyelvű irodalom fejlődött ki, amely ugyan tiszta művészi, esztétikai mértékkel mérve nem volt soha valami nagyon jelentős, de legalább tűrhetően képviselte a népszerűbb, szélesebb rétegeket érdeklő irányokat. Igazi költői alkotások főként ebben az első kötetben csak elvétve szerepelnek ; inkább tágabb értelemben vett irodalomtörténet tehát, semmint költészettörténet. Fejezeteken át, mi tagadás, bizony csaknem sivatagi homok veszi körül az olvasót : olyan írások tömege, melyeket a szerencsésebb, gazdagabb irodalmak krónikása könnyű szívvel kirekeszt tárgyalási anyagából. Inkább kultúrtörténeti érdekessége van jó néhány részletnek és a voltaképeni költészeti termékek gyér száma önkéntelenül az ú. n. eszmefej lődéses szellemtörténeti irány felé tolta el a földolgozás módját. Kár, hogy olyan pontokon, ahol izgatóbb problémák adódnak (mint pl. Oswaldnak, az ,,író"-nak vagy ,,jegyző"-nek egyetlen középkori hazai német