Századok – 1931

Értekezések - WALDAPFEL ESZTER: Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban - 259

268 wald apfel eszter. az országunkban letelepedett előkelő jövevényekről szólva így fejezi be előadását : „Intraverunt quoque temporibus tarn Geichae, quam aliorum regum, Boämi, Poloni, Graeci, et Bessi, Armeni et fere omni exterra natione, qui servientes regibus, vei ceteri regni dominis a ipsis feuda aquirendo nobilitatem, processu temporis adepti sunt."1 Ugyancsak Kézai mondja a várjobbágyokról : „Jobbagiones castri sunt pauperes nobiles, qui ad regem venientes terram eis tribuit de castri terris ut feuda castri et Castrum guerrae tempore custodirent."2 Mindkét tudósítása saját korának viszonyait tükrözi. Míg azonban a servienseknél a további felszívódás, mely tudjuk, hogy a XIII. század folyamán is állandóan tart, ezek idegen származásának tudatát híven megőrizte, addig a várjobbágyok ily jellegének tudata, mivel a várszervezet zártsága kívülről új tagok felszívódását lehetetlenné tette, Kézai korában már teljesen elmosódik. Viszont a XIII. század második felétől kezdődőleg, — részben talán tényleg egyesek ősi tradíciója, részben a várszervezet keretein kívül birtokolt, a már nemességre törekvő és azt részben el is ért királyi serviensekével azonos adománybirtokok hatására, — elsősorban azonban a nemesi jogokat élvező, föléjük került, de az ő soraikból kiemelkedett, nemesített serviensek korábbi jogainak tudatában, mind gyakrabban kezdik „hajdani" nemességüket hangoztatni. Ennek elismerését az oklevelekben mindgyakrabban feltűnő „nobilis iobbagio", „de nobili iobbagionatu castri" kifejezések jelzik.3 így míg a részben az ő soraikból egyenként kiemelkedett serviensek a nemzetségi nemesekkel való egyenjogúsításért, az Arany Bulla mozgalmait nem számítva, egyéni exempciók alapján vívják harcaikat, addig, a vár kötelékébe tartozó várjobbágyoknak, a serviensek kivívta eredmények alapján, minden küzdelem nélkül, per analogiam, sikerül, ha de facto nem is, de elvben nemességük elismertetése. Ε nemesség alapján lassan a nemzetségi nemesekkel és a királyi serviensekkel egybeolvadva, észrevétlenül tűnnek le három évszázados szereplésük színpadáról. A XIII. század második felétől kezdve mindgyakrabban feltűnő jobbágyfiúkban, e nemesi jogukra 1 Kézai : De nobilibus Advenis Flor. II. 96. 2 Kézai : De Udvarnicis. Flor. II. 97—99. 3 1273. Zalai oki. I. 74. „Mobilem iobbagionem . . ." 1276. ÁUO. IV. 75. „Nobiles iobbagiones de Trinchin." 1292. CD. VI/1. 196. „nobilis iobbagio Posoniensis." 1293. nobiles iobbagiones . . . castri. . . ÁUO. XII. 613. stb.