Századok – 1931

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233

252 markó árpád. parasztoktól értesült arról, hogy a császári sereg már nincs Szomolánynál, hanem a hegyek közé vonult. Fáradságos menet után a déli órákban, éppen akkor ért a Jabloncától délre fekvő erdő szegélyéhez, amikor a császári csapat már a várkastélyba bevonult és Wachtendonk csapata Rozbechi község keleti szegélyénél megállapodott. Bár ő ez utóbbi csapatot legalább 1200 fő erősségűnek becsülte, kis csapatával, nagyon helyesen, meg akarta akadályozni azt, hogy ezek is bevonuljanak a faluba. Ekkor érkezett az erdő szegélyére Bercsényi Miklós. Első pillanatban nem ismerte fel a valódi helyzetet. Ottlyk jöveteléről nem tudott, lovasságát császári huszárságnak tartotta s attól félt — mivel a kuruc sereg zöme ekkor már Jablonca község felé tódult —, hogy innen erősebb császári erő őt hátba támadhatja s megfosztja az eddigi siker gyümölcseitől. Ezt a kritikus pillanatot igen találóan rögzíti le Ottlyk önéletrajzában. „Azalatt utána nyomakodó valamely száz lovassal érkezett Bercsényi, nagy consternációban távul nézvén, nem tudván az én hadomat rendelt seregekben állani, ki légyen? a németet is felesen trupokban nézvén ; később tudta meg, hogy én vagyok, úgy nyargalt hozzám, formalibus mondván, Lelkem Ottlyk, éppen Isten hozott Téged most ; mert úgy látom a katona csak prédának esett, zászlókat üresen látom, — ez az ellenség szégyent teszen rajtunk ! Hanem az Istenért, ne oszlassa Kegyelmed seregeit, azon németet, ha lehet, üsse meg ; én is lenyargalok Jabloncához és valamely száz katonát Kegyelmednek segítségére küldök." Wachtendonk ekkor azonban a Rozbechi falu feletti dombokról már látta azt, hogy Ritschánt a kurucok hatalmas túlerővel Jabloncába bezavarták s észrevette azt a nagy porfelhőt, amelyben császári csapatok vágtattak Jabloncából Szenic felé. Mindebből azt következtette, hogy Ritschánon csekély, mindössze 1200 emberből álló, agyoncsigázott csapatával úgysem tudott volna már segíteni. Hogy legalább saját seregrészét a megsemmisüléstől megmentse, elhatározta, hogy nem Jablonca felé próbál továbbmenni, hanem a Kis-Kárpátok déli lejtőjén fekvő és császári őrséggel bíró Eleskő várának falai alá vonul és kikerülve a kuruc előnyomulás körzetéből, más úton igyekszik vissza Morvaországba. Tervét azonban nem hajthatta zavartalanul végre, mert hiszen előtte állott a Rozbechitől délkeletre fekvő erdőszegélyen Ottlyk frissen odaérkezett csapata. Lovasságát tehát támadásra indította, mire Ottlyk kurucai