Századok – 1931
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233
a szomolányi ktjbtjc győzelem. 253 ellenállás nélkül meghátráltak.1 Ottlyik önéletleírásában ezt a kis összeütközést azonban máskép mondja s azt állítja, hogy nem a németek, hanem ő kezdte a támadást : „Én az ellenségen rajtamentem, de Korlátkő várához nem messzi, falusi kertekhez hátát vetvén, meg nem indíthattuk. Több segítségem nem érkezvén, el kellett hagynom azon németet, aki is a vártul egyenesen másik völgynek eltakarodott."2 Hogy a két ellentétes állítás közül melyik a való, azt eldöntenem nem sikerült, tény azonban az, hogy Wachtendonk csapatával délután 3 és 4 óra között minden fennakadás nélkül Éleskő falai alá ért. A kurucok nagyobb erőkkel nem üldözték, mert ,,a sok prédával megrakodott vala már a katonaság", mint Ottlyk írja. Rövid pihenő után Wachtendonk seregével újból — ezúttal tehát harmadszor — átkelt a Kis-Kárpátokon és az északi lejtőn fekvő Detrekő községben töltötte az éjjelt. 2Ö-én azután tovább menetelt a Morva határ felé s körülbelül 1100 emberrel és 3 ágyúval 30-án hajnali 2 órakor érkezett Angern községbe.3 A késő délutáni órákban Jabloncánál azután lejátszódott ennek a császáriakra nézve gyászos ütközetnek az utolsó jelenete. Ritschán, mint becsületét féltő öreg katona, utolsó emberig védeni akarta a kastélyt és a kőfallal körülkerített temetőt. Megparancsolta, hogy emberei a gyúlékony háztetőket lehordják s a kőfalakat védelemre berendezzék. De tisztjei lebeszélték a felesleges vérontásról s megmagyarázták neki a helyzet tarthatatlanságát. Este Bercsényi trombitajellel szólította fel Ritschánt a várkastély feladására, mire a tábornok két tisztet küldött a kapu elé a kapituláció feltételeinek megbeszélésére. Erre a nehéz lépésre főleg azért határozta magát Ritschán, mert ekkor már megtudta azt is, hogy a szekérvárat körülözönlő kurucok ellen Giordani ellenállást nem volt képes kifejteni. Ebeczky István lévai huszárezredének rohamára a császári lovasok és a szekérvár őrzésére hivatott gyalogság kereket oldott. Ebeczky a Miava patakot szegélyező nyiresekben egy ideig vágta és üldözte őket s azután visszatért Jabloncára. A kapituláció megbeszélésére Bercsényi Ottlyk Györgyöt és Ebeczky Imrét küldte a várkapuhoz. A megállapodás este 6—8 óra tájban létrejött, Ritschán egész seregével megadta magát, fegyvereit lerakta. Bercsényi megengedte a tábornoknak, hogy 1 Wachtendonk vallomása idézett helyen. 2 Ottlyk önéletleírása, 92. oldal. 3 Stepney jelentése Hedges miniszterhez. Archívum Rákócziamim II. sorozat I. kötet 293. oldal.
