Századok – 1931
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233
248 markó árpád. A tábornok a vérveszteségtől elgyengülve nem volt képes lóháton maradni s kocsijába ülve vezette ezt a seregrészt állandó aggodalmak között, vájjon menetoszlopának zöme, Wachtendonk csoportja felzárkózva jön-e utána? Amikor azután Wachtendonk megbízásából egy Deutschmeister-ezredbeli hadnagy két altiszt kíséretében jelentkezett nála és sürgős lőszerutánpótlást kért, megnyugodott s most már biztosra vette, hogy egész serege követi őt. Jabloncától délkeletre, körülbelül egy félórányira a helység déli szegélyétől Ritschán megállást parancsolt. Giordani kapitányt lovasaival a falu felé küldte, maga pedig menetoszlopával az erdő szegélyén maradt és megállását körülbelül 100—100 lépésnyire előreküldött lovasjárőrökkel biztosította. Üjból nyeregbe akart szállni, hogy személyesen meggyőződjék arról, hogy az ellenség követi-e őt és hogy szabad-e az út Jablonca felé, de nem volt rá ereje. Moreili alezredes és tisztjei aggódva kérték, hogy vigyázzon egészségére, mire újból kocsijába ült és seregének pihenőt adott addig, amíg pontos képet nem nyer a helyzetről és lemaradt szekerei fel nem zárkóznak.1 A kurucok biztosított megállásában nem zavarták. Ekkorára ugyanis, mint később hallani fogjuk, már Bercsényi serege is elébe került s más úton közeledett Jablonca felé. Wachtendonk csoportja a délelőtt folyamán állandó harcok között volt kénytelen továbbvonulásának útját kiküzdeni.. Amikor ez a csoport, anélkül, hogy azt észrevette volna, Ritschán elől menetelő csoportjától elszakadt és téves irányba menetelt az erdőn tovább, maga után vonta Károlyi seregét. A kuruc lovasság úgy látszik nehezen tudott az erdőben út nélkül előrehaladni, de a hajdúság —· valószínűleg a környékbeli parasztok vezetése alatt — rövidítéseken, rejtett utakon át az út mindkét oldalán párhuzamosan követte a császáriakat, folytonos kisebb-nagyobb támadásokkal zaklatva az amúgy is törődött gyalogságot. Különösen hevesen támadták, nagy lármával és lövöldözéssel a sűrű cserjék oltalma alatt Wachtendonk oszlopának végét és mindinkább leszorították azt a Jablonca felé vezető útról. A küzdelem, amely az út mentén kora reggeltől délig tartott, az erdei harcok mintapéldájának mondható. Az amúgy is szűk hegyi utakról letérni lehetetlen volt. Wachtendonk ágyixit a sűrű erdőben nem használhatta. Feszes ellenséges köteléket sehol sem látott, fejlődött harcvonalba seregét 1 Ritschán vallomása, idézett helyen.
