Századok – 1931

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233

a szomolányi ktjbtjc győzelem. 249 sehol sem állíthatta fel. A minden oldalról reázúduló támasádok ellen csak úgy védekezhetett, hogy időközönként megállt, a menetoszlop egyes részeit — úgy ahogy — az ellenség felé fordíttatta, visszalövöldözött az erdőbe, azután ismét tovább haladt. Keserves menetelés volt ez. Mint Wachtendonk jelentésében mondja : „man selten zwanzig Schritte ohne attakiert zu werden zu Ende marschieren können." Közel 7 óra hosszat tartott Wachtendonk csoportjának az alig 3 km hosszú erdőn való kínos átvergődése, s hogy újoncokból álló csapatát túlnyomó ellenség állandóan zaklató támadásai közepette mégis menetoszlopban, aránylag eléggé feszes rendben tudta az erdő északi szegletéig vezetni, olyan teljesítmény, amely elismerést érdemel. De a hosszú ideig tartó állandó küzdelemben, amelynek jellege jóformán kizárólag közeli és legközelebbi távolságról vívott puskatűzharc volt, a csapat lőkészlete elfogyott. Egy hadnagyát előreküldte tehát Ritschánhoz, hogy a poggyászvonatnál levő lőszerkocsikról hozzon pótlást. Ez a tiszt, mint tudjuk, Ritschánnál jelentkezett is, de Wachtendonkhoz többé nem tért vissza, valószínűleg eltévedt az erdőben, vagy a kurucok levágták. Wachtendonk és Maltzan vallomásaikban egyöntetűen és határozottan kijelentették, hogy Ritschán csoportjától való elszakadásukat nem vették észre. Ők egész idő alatt meg voltak győződve arról, hogy a tábornok az ő útvonalukon menetel előttük s mivel útjukban sem elesetteket, sem felfordult kocsikat nem láttak és sebesültekkel sem találkoztak, sőt harci lármát sem hallottak, joggal hihették, hogy Ritschán bántatlanul vonul Jablonca felé. Rozbechi falutól keletre az erdőből kiérve, Wachtendonk a falu közelében fekvő magaslatra akart felvonulni azért, hogy a terepszakasz e kimagasló pontjáról az egész vidéket jobban áttekintse és az erdőből esetleg utána nyomuló kurucokat feltartsa, főleg pedig azért is, hogy tájékozódjék Ritschán hollétéről.1 Az eredetileg tehát egy menetoszlopban menetelő császári csapat a harchelyzet és a terep folytán egy egészen különlegesen érdekes harcászati helyzetbe került. A két, egymástól elszakadt seregrész május 28-án délben szinte párhuzamosan, éleivel egy magasságban, egymástól körülbelül másfél kilométernyire állott. Ez a helyzet kétségkívül a legkedvezőbb csoportosítás lett volna akkor, ha az 1 Wachtendonk és Maltzan vallomásai, idézett helyen.