Századok – 1931

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233

a szomolányi ktjbtjc győzelem. 247 balfelé letért, attól mindjobban eltávolodott és tévesen egészen más irányba, Rozbechi és Korlátkő felé menetelt. Kövessük először Ritschán tábornok csoportjának sorsát. Ennek a kisebb seregcsoportnak, amely tehát, mint hallottuk, csupán két zászlóaljból, a nehézkes poggyászvonatból és 150 lovasból állott, sem volt könnyű útja. A meredek, szakadékos hegyi ösvényeken az éjjeli menet után kifáradt lovaktól vont poggyászszekerek csak igen nehezen haladtak előre. Az erdő tele volt zsákmányra éhes kuruc katonákkal és parasztokkal, akik ugyan nem léptek feszes kötelékek alakjában harcba s nem támadták meg Ritschánnak a sűrű erdőben a hegyen át erőlködő csapatát, de folytonos lövöldözésükkel, járőrszerű csipkedő rajtaütéseikkel folytonosan zaklatták és feltartották azt. Aki visszaemlékszik a világháború kárpáti harcaira, az nagyon jól tudja, hogy milyen küzködés lovassággal, poggyászkocsikkal és ágyúval megnehezített katonaságnak egy hegyszoroson való átkelése még akkor is, ha az ellenség távol van. Ritschánt azonban a kurucok, mint a felpiszkált darazsak állandóan körülrajzották és előrehaladásában annyira gátolták, hogy a hegy gerincén át az erdő déli szélétől az északi széléig vezető alig 3—4 km-es út legyőzése több mint 5—6 órai fáradságába került. Csupán a déli órákban ért ez a csoport a Kis-Kárpátok északnyugati lejtőjének ama pontjára, ahonnan már csak 2—3 km-nyi nyilt terepen átvezető út választotta el a Miava völgyében fekvő Jablonca községtől.