Századok – 1931

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A II. Géza korabeli Névtelen 225

230 HÓMAN BÁLINT. gosan felismerhető Péter és Aba történetének (XLV : phalanges aulicorum suorum, XLVIII : si sanitati restitutos fuero) és különösen Salamon történetének hatása (LIV : provincia reputavit iniuria et collecto exercitu . . . igne et gladio devastavit; ad conflictum non veniebat ; LVI : tamquam ictum fulminis ; per ingénia inflammabant ignes . . . stb. ; LVIII : Tanta strages . . . mactabantur Hungari tamquam boves, post hec . . . convenerunt ad colloquendum navigantes ... LIX : prevaleant Bisseni vilissimi stb.), sőt II. Istvánnál Szent István történetéből is találkozunk egy mondattal (rex incideret in gravem infirmitatem). II. Béla korában (LXIX. fejezet) megritkulnak az 1091 előtti részre visszavezethető kifejezések. Trónraléptét az író I. Géza trónfoglalásának bibliai szavaival beszéli el (LXI. után : confirmatum est regnum in manu eius). Az aradi vérgyűlést az I. Béla-kori lázadás leverésével veti egybe (LII-ből: irruit super illos . . . quosdam ex ignis legaverunt, quosdam vero detruncaverunt). Borich támadásához újra Péter és Salamon történetének szavait használja fel (XLV : divino fretus auxilio, XLIV : intentorem malorum, LVIII : conclusit in morte). II. Géza történetének első fejezetében (LXX. fejezet) már csak néhány, Szent István, Péter és Salamon történetéből vett kifejezéssel találkozunk (XXXVI : implorabant adiutorium domini, rex accinctus est gladio, LI : subjecitque ei\gentes multas, et dorsa . . . stb. ; XLV : cumque appropinquasset prélium ; LIV: gloriosus . . . electi milites). Madzsar ezeken kívül még tíz egyező kifejezést sorol fel a LXX. és LXXI. fejezetben, de ezek közül kilenc (dextrarius, irruens super agmina, fames afflixit, percussit, contritum est robur, honorabiliter susceptus est, misit ad eum dicens, machinaretur, percuciens) — mint már említettem — következtetésekre jogot nem adó közkeletű kifejezés s egyébként is kettő kivételével a LXV—LXXI. fejezetben is előfordult, tehát közvetlen hatás feltevésére még az esetben sincs szükségünk, ha bizonyító erejüket elismernők. Ugyanez áll a LXVIII. fejezetben is előforduló Bisseni vilissimi kifejezésről. Nem hallgathatom el abbeli meggyőződésemet, hogy e semmitmondó kifejezések egyeztetésére csupán a LXXI. fejezet és az 1091. előtti rész egyébként hiányzó stiláris összefüggésének bizonyítása végett volt szükség. A tényleges egyezések a LXX. fejezettel megszakadnak, mint ezt Madzsar is helyesen felismerte. A párhuzamos kifejezéseket tartalmazó szövegrészleteket elemezve, egész határozottan megállapíthatjuk, hogy a