Századok – 1931

Tárca - Bánfy F. Ferenc: Egy magyar diplomata sírja Rómában 104

106 TÁRCA. Ε két római magyar síremlékhez harmadikul csatlakozik Mátyás király hírneves diplomatájának, Kosztolányi György Polykárp humanistának a Sta Maria sopra Minerva templomban felfedezett síremléke. Érdekes, hogy Fraknói, aki Kosztolányi életrajzát megírta, s később újra talált alkalmat róla hosszabban megemlékezni, mind a két ízben sajnálattal állapította meg : — „teteme jelöletlen sírban nyugszik."1 Pedig, ha fellapozza Vincenzo Forcella Iscrizioni delle Chie.se ed' altri edifizii di Roma, dal secolo XI fino ai giomi nostri (Roma, 1869—1883.) című, 14 kötetes művének tárgymutatóját, a „Policarpi Giorgio" utalás alapján, mindjárt az első kötetben (461. l.-on, 1795. sz. alatt) megtalálta volna legalább a sírfelirat pontos szövegét. Kosztolányinak, először 1453-ban, Ferrarában feltűnő alakja minket ezúttal csak annyiban érdekel, amennyiben sírfelirata kiegészíti, vagy helyesbbíti életrajzának adatait. Mindamellett említésre méltó, hogy házi tanítója volt Piccolomini Erancesconak, ki később III. Piusz néven a pápai trónra magasztaltatott. Majd Mátyás király udvarában találjuk, mint titkárt, mely minőségében többször kapott diplomáciai megbízatást a pápához, a császárhoz és más fejedelmekhez. Az ily alkalmakkor elmondott beszédei, — melyek egyikét a budapesti Nemzeti Múzeum könyvtárának Cod. Lat. 210. sz. kolligátuma őrzi, — a humanista ékesszólás remekei. Ez irányú képességeinek egyébként legszebb elismerése az a két költemény és elógium, melyet Janus Pannonius írt róla, örökre bebalzsamozva nevét az irodalomban. Az 1468. évtől állandóan Rómában találjuk, hol világi létére, a pápai udvarban töltötte be az egyik apostoli jegyző tisztét. Majd 1472-től kezdve a fejérvári és veszprémi káptalantól húzott stallumi jövedelmeket, melyhez likus Szemle, 1902. évf. 744. 1. figyelmét. Persze egyikük sem tud P. Kelemen síremlékéről, melyet Forcella id. m. VIII. k. 208. 1.-án, az 540. sz. alatt ismertet. Az emlék kb. 150x90 cm méretű egyszerű márványtábla, ezen körirattal : HIC. REQVIESCIT. CORPVS. REV || ERENDI. PATRIS. FRATRLS. CLEME(N)TIS. ORDI(NI)S. S. PAVLI. P(RI)MI. HEREMITE. || QVO(N)D. P(E)N(ITENT)IARII. DO(MI)NI. PAT. Ε. IN. BASILI || CA. PRINCIPIS. APOSTOLORV(M). Q. OBIIT. ANO. MCCCCXCV. DIE XXVI. AVGVSTI. A tábla tükrében pedig a következő emléksorokkal : SCIO. Q. REDEMPTOR I! MEVS. VIVIT. ET. IN |[ NOVISSIMO. DIE I! RESVRGAM. ET. REN || OVABV(N)TVR. DENVO. OSS II Α. ΜΕΑ. ET. IN. CARNE. M || EA. VIDEBO. DEVM || SALVATOREM. MEV(M). A felirat, új adatként, a halálozás dátumával szolgál, mely eddig ismeretlen volt. 1 Id. m. II. k. 406—7.1. De érdemlegesen : Mátyás király magyar diplomatái, Századok, 1898. évf. 1—16. 1.—• Az előző irodalmat resummálja Abel Jenő, I. György kalocsai érsek. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1880. évf. 32—44. 1.