Századok – 1931

Tárca - Bánfy F. Ferenc: Egy magyar diplomata sírja Rómában 104

TÁRCA. 107 ugyan Fraknói szerint — „nem kívántatott, hogy áldozár legyen, de feltétel volt a kisebb egyházi rendek felvétele és a nőtlen állapot." Utolsó említésével 1489-ben találkozni. Sírfelirata pontosan a következő : D. O. M. GEOR. POLICARPO. REG. PANON. AP. PONT. MAX. DI || VINVMQ. CAES. RO. IMP. INSIGNIBVS. LEGAT. FVNCTO || NOB. PRVD. FIDE. INTEG. REL. CONSPICVO. DOMI. FORISQ [I CLARIS. S. LIT. AP. SCRIPT. CONSERVATORY COSTOLANI y CONIVGI. DVLCISSIMO. FACIVNDVM. CVRAVIT. VIX. ι AN. LVIII. Men. VI. DIEB. XIIII. A szöveg helyes olvasása ez : Deo Omnipotenti Maximo. Georgio Policarpo Regis Pannoniae apud Pontificem Maximum, Divinumque Caesarem Romani Imperii insignibu-s legationibus functo, nobilitate, prudentia, fide, integritate, religione conspicuo, domi forisque clarissimo, Sacrarum Litterarum Apostolicarum scriptori conservatorique Costolany : coniugi dulcissimo faciundum curavit. — Vixit annos 58, menses 6, diebus 14. Magyarul : „Kosztolányi György Polykárpnak, a magyar király kiváló követének, ki a pápánál és a római császárnál nemesen, okosan, fedhetetlenséggel, hűséggel és hittel előkelő követségekben működött ; az apostoli iratok itthon és külföldön egyaránt hírneves kiállítójának és őrének : a legdrágább férjnek -— állíttatva. Élt 58 évet, 6 hónapot és 14 napot". Az epigraphikus stílus gyarlósága elárulja, hogy a sírfelirat szerzője nem volt humanisztikus műveltségű ; ami természetesnek tetszik, mert az emléket nyilvánvalóan az özvegy állította — ,,a legdrágább férjnek." Ez a kitétel röviden megfelel arra a kérdésre, miért telepedett le Kosztolányi állandó tartózkodásra Rómában ? Semmi kétség, hogy a jeles diplomatát és humanistát a szerelem kötelékei láncolták az örök városhoz. De ki volt a szeretett lény, akit gyászos özvegységben hagyott ? Azt hiszem, most már erre a kérdésre is teljes bizonysággal felelhetünk. Ismeretes Marcantonio Altieri római patrícius (1450—1532) azon emlékirata, mely Kosztolányit a hírneves görög humanista, Trapezunti György fiai, Jakab és András sógorának mondja.1 1 Li Nuptiali di Marco Antonio Altieri, pubblicati da Enrico Narducci. Roma, 1873. p. 150., hol azt olvassuk, hogy Trapezunti András azért maradt távol egy ünnepélytől, mert : — „succasase la morte si vicina de misser Jacovo Tribisunta suo fratello, et de misser Giorgio Policarpo suo cognato, quello scriptore et questo non tanto scriptore ma dignissimo oratore de quel Re de Ungaria ..."