Századok – 1929-1930
Tárcza - Mályusz Elemér: Wertheimer Ede † 927
928 TÁRCA. kajához alig akadt hozzátenni vagy kiegészíteni való. S ami hiány mégis feltűnhetett, azt sietett ő maga pótolni. Uj Bismarck-tanulmányai azonban már birodalmi német folyóiratban jelentek meg s élete végére maga is Berlinbe költözött. Munkálkodása irányának megrögződésénél, életének elhatározó fordulatainál oly vonzóerők érvényesültek, amelyek mélyebbek voltak, mint a magyar faj szeretete. A német nagyvárosi kultúra sokkal inkább vonzotta őt, mint a budapesti és a magyar. Ezt nem szemrehányásképen, nem vád gyanánt mondjuk. A régi gazdag Magyarország sokat, sőt mindent megadott neki, katedrát és gondtalan tudós életet, címet és rangot, ő mindég hálás volt a jótéteményekért s azokra méltónak is bizonyult. Azonban, bizonyára öntudatlanul, egy fokkal kíviilebb állott a magyar világon, mint azok a történetírókortársai, akiknek érdeklődését, bár ők is idegenben éltek, mindenkor kizárólag a hazai föld problémái foglalták le. Tudós munkái tehát nem befolyásolták, nem is módosították érdeklődésének irányát, hanem, ellenkezőleg, vele született és rég megállapodott érzelmeinek kifejezői azok. írásuk közben így tépelődésektől mentesen, kiegyensúlyozott, nyugodt lélekkel dolgozhatott. Könyveiben tehát igazán önmagát, harmonikus, elvont tudós lényét adta, maradéktalanul. Mivel Pozsonyból és Bécsből egyaránt a nagy monarchiát látta maga előtt, annak az igényeinek a kielégítésére írt, azonban úgy, hogy ítéletmondásával, értékelésénél hazafias magyar közjogi felfogását mindenkor hangsúlyozta. A nyugatibb közönségnek szánt könyvei, így „Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz", vagy főleg „Der Herzog von Reichstadt" a maguk korában keresett, kedvelt olvasmányok voltak. Nagy Andrássy-életrajza németül is megjelent s a jelek szerint a háborús években szép eredményt ért el, hogy a birodalmi németség vezető rétege helyes fogalmakat nyerjen a dualizmus és Magyarország közjogi helyzetéről. A német körökben is megbecsült történetíró voít és nevét még ismertebbé tette az a sok történelmi tárcacikk, amelyeket a vezető bécsi napilapok számára írt. Ifjúkorában még hallgatta Ranke-t s mesterének hatása nemcsak első értekezéseinek tárgy vál asztá sári vehett) észre. Azt a beállítottságot, amelyet egyetemi éveiben nyert el, egész életében megőrizte. Bár nem lett a nagy német történetírónak valami congeniális tanít-