Századok – 1929-1930

Tárcza - Horváth Jenő: Helyreigazítás 929

TARCA. 929 ványa, s ha Ranke gigantikus alakja mellett el is törpülne, megegyezett vele a mindenről megfeledkező munkaszeretetben. Mályusz Elemér. Helyreigazítás. »Sajnálatomra csak a Századok utolsó füzetének megjelenésekor, 1931 január közepén volt módom értesülést szerezni arról a nyilatkozatról, amely 1930 november 18-i keltezéssel, tehát értesülésem előtt két hónappal a Kommission für die neuere Geschichte Österreichs osztrák-magyar háborús okiratgyűjteményének általam a Századok utolsó előtti füzetében írt ismertetéséről napvilágot látott (1. Századok LXIV. kötet, 1930, 680—682. és 806—807. 1.). Cikkíró ahelyett, hogy a kiadványt méltató elismerésemet megemlítette volna, két olyan megállapításomat emelte ki, amelyek szerinte az érdemes szerzőket méltán bánthatnák. Az egyik az, hogy miután Bittner Lajos úr a mű megjelenése után átadott egy példányt a magyar királyi kormány részére, nem áll az, hogy a munkálat magyar közreműködés nélkül készült. Mivel a két állítás — már pedig én csak az utóbbit állítottam — nyilvánvalóan nem fedi egymást és egymással semmi összefüggésben nincsen, az első kifogás magától elesik. A másik kifogás az, hogy a munkához IX. kötetként megjelent egy névmutató, holott én azt állítottam, hogy a mutatók hiányoznak. Cikkíró figyelmét elkerülte az, hogy ismertetésem élén a IX. kötet nincsen feltüntetve, ami azért történt, mert a hozzám került első példány átnézésekor és ismertetésem megírásakor az még nem jelent meg és ezért annak oldalszámát sem tudtam feltüntetni. Cikkíró azonban maga is elismeri, hogy a IX. kötet csak névmutató, amivel abba a t helyzetbe juttat engemet, hogy ismételten kijelentsem, miszerint a kutatóknak a tárgymutatók hiánya — több mint 11 ezer darab okmányról van szó — nagy nehézséget okoz. Nem lehet tehát ismertetésemben szó a „kellő gondosság elmulasztásáról". Nem lehet szó a szerzők megbántásáról sem, mert én a cikkírótól meg nem cáfolt ténymegállapításomat nem a szerzőkkel, hanem a kiadvánnyal szemben tettem meg; ι éppen azért, mert a szerzőknek lehettek olyan tiszteletreméltó okaik, melyekről maguk sem tehettek. Végül még kevésbbé I lehet szó arról, hogy cikkíró Bittner Lajos urat, kinek történetírói munkásságát mindenkor nagyra értékeltem és kihez ' kedves emlékek fűznek, velem szemben védelmébe vegye. Talán ő maga ütköznék meg a legjobban,· ha erre szükség lett volna. Meg kell tehát nyugtatnom úgy a cikkírót, mint Bittner Lajos urat, valamint a Századok érdemes olvasóit, hogy a Századokban megjelent „Helyreigazítás" című nyilatkozatra tárgyi szükség nem forgott fenn. Horváth Jenő. Századok, 11)30. IX—X. füzet 59