Századok – 1929-1930
Tárcza - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1929. évi működéséről 930
930 TÁRCA. Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1929. évi működéséről. A Magyar Történelmi Társulat életének 63. esztendeje nem tartozik a társulat történetének mozgalmasabb évei közé. Az elmúlt 1929. esztendő a szürke hétköznapoknak szinte egyhangú sorozata volt, melyet tárgyi vagy személyi vonatkozású események alig szakítottak meg, vagy alig tarkítottak. Éltük a tudományos társulatok megszokott életét azok között a keretek között, melyeket hagyományaink és munkaprograinmunk elénk szabtak. Igaz, hogy ez a munkaprogramm az utolsó tíz esztendőben jelentékenyen megbővült. Elég hivatkoznunk a Fontes köteteire, melyek 1922 óta idáig 23 kötetben jelentek meg azon programm szerint, melyet 1917-ben állapított meg társulatunk. Ezen kiadványsorozatban jelent meg a mult év folyamán József nádor iratainak II. kötete az 1805— 1807. évekre vonatkozólag, Domanovszky Sándor kiadásában, 56 ív terjedelemben. Társulatunk mult évi történetében a legjelentékenyebb mozzanatok egyike volt a lengyel történettudósok látogatása kapcsán az ő tiszteletükre rendezett két rendkívüli ülésünk, szeptember 20-án és 21-én. Ez volt az első eset arra, hogy valamely külföldi állam történettudósai egyszerre, nagyobb számban keresték fel hazánkat, részint intézményeink megismerése, részint pedig, ami nein kevésbbé fontos, a személyi kapcsolatok felvétele végett. Volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy az ekkor itt szerzett benyomások nem tűntek el nyomtalanul lengyel vendégeink emlékezetéből. Sikerült bennük új barátokat szereznünk, ami ebben az esetben azért fontos, mert lengyel egyetemi tanárokról lévén szó, legalább is valószínűnek látszik, hogy az általuk hangoztatott „hagyományos és szétszakíthatatlan magyar-lengyel barátság" tudatát megerősítik a gondjaikra bízott lengyel ifjúság lelkében. Már pedig nem tudhatjuk, hogy a lengyel egyetemek magyarbarát munkája nem lesz-e valamikor tényező sorsunk jövő kialakulásában ? A lengyel vendégek tiszteletére tartott két rendkívüli ülésen kívül társulatunk több ízben tartott felolvasó, vagy felolvasással kapcsolatos igazgatóválasztmányi üléseket. Két ízben rendkívüli közgyűlésünk is volt, még pedig március 21-én és április 25-én. Ezeken a rendkívüli közgyűléseken alapszabályainkat módosítottuk, amennyiben határozattá emeltük, hogy a hazai és részben a külföldi tudományos társulatok mintájára, levelező tagokat is választunk, hogy ez új tagsági típussal kifejezhessük elismerésünket mindazok iránt, akik a történetírás, különösképen pedig a hazánkat érdeklő történeti kutatások körül szereztek érdemeket. Természetes, hogy elsősorban külföldi történettudósok megválasztására gondoltunk, részint a nemzetközi tudományos kapcsolatok mélyítése, részint azonban avégett, hogy hazánknak minél több barátot
